Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A formahiba miatt egyoldalúan semmis jogügylet convalescentiája

31 bírjon, amelyekkel az a genericus fogalom (kétoldalúan semmis jogügylet) bir, amely alá az (a species) subsumálaridó. De ettől eltekintve is a jogügylet cónvalescálhatósága nem azon az egy ismérven múlik, hogy egy — vagy kétoldalú, unilaterialis vagy bilateriális-e a semmissége, hanem más ismérveken. Aminthogy nem lehet azt mondani, hogy minden emlős állat eleveneket szül és tehát az ornithorhynchus anatinus, lévén emlős állat ugyancsak eleveneket szül. Miután ez a species de facto tojást tojik. Lévén e species cloakás emlős álhit és tehát nem birván az eleveneket szülő, vagyis -nem cloakás emlős állatok genericus fogalmának ismérveivel: ez utóbbiak fogalma alá nem is vonható. A dr. Fabinyi-féle deductio-nak mindezeknél fogva két logikai hibája is van. Az egyik az, hogy a szóbaniorgó formahibás jogügylet mint „minus" nem vonható (subsumálható) a kétoldalúan semmis jogügyletek kategóriája mint „maior" alá, a másik pedig az, hogy ez utóbbiak sem mind convaleálhatók. Vagyis, ha a szóbanforgó forma hibás jogügylet a kétoldalúan semmis jogügyletek kategóriája alá vonható volna is : ez a convalescálható mivolta mellett semmit sem bizonyítana. Nem a semmisség egy- vagy kétoldalú mivolta az az ismérv, amelynek alapján a szóbanforgó formahibás jogügylet az érvénytelen jogügyletek rendszerébe besorozható és tehát convalescálható, vagy nem convalescálható mivolta megállapítható, hanem a semmissége okának objectiv vagy subjectiv természetén, mint causa divisionis-on múlik a hovátartozandósága, nevezetesen a convalescálható, vagy nem convalescálható kategóriákba való tartozandósága. Rá kell még mutatnom arra, amit különben dr. Fabinyi is kifejezetten elismer, hogy magánjogunkban a formahibás ügyletnek a teljesítés utján való convalescentiá ja mint általános szabály nincsen meg. Sőt azt is elismeri, hogy a német magánjogban, a B. G. B.-ban sincs> :n ilyen generális szabály, mégis az ezzel ellenkező felfogásnak, vagyis a formahibás jogügylet teljesítés általi convalescentiája elvének a német jogfejlődésben való általános volta mellett érvként Staudinger kommentárját idézi. Ez a megállapítás nem egészen látszik pontosnak szerény nézetem szerint, mert éppen Staudinger a dr. Fabinyi által érvként szószerint idézett helyet közvetlenül megelőző bekezdésben a következőket mondja: „Die Frage, ob abgesehen von den eben erwah^riten gesetzlich geregelten Fállen die Erfüllung den Formniangel héilé, ist sehr'bestritten. üas Bestehen jener Einzelforschriften scheint den Schhiss zu rechtfertigen, dass über diese Fálle hinaiis grundsátzlich eine Heilung durch Erfüllung nicht stattfinden soll und in diesem Sinne habén sich auch Mot. Bd. 1. S. 183. ausgesprochen, ebenso Planck-Flad und Oertmann (beidé zu § 125.), Staub zu H. (i. B. §. 350. sowie unsere früheren Auflagen. Auch das Reichsgericht steht auf diesem Standpunkt: in R. G. Z. Bd. 67. S. 208. wird behauptet, dass ein formloses Leibrentenversprechen auch trotz beiderseitiger Erfüllung nichtig bleíben würde und in R. G. Z. Bd. 76. S. 3., dass die Nlchtig-