Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 1. szám - Magánelzárás és vizsgálati fogság-beszámítás
25 tésböl mennyi vétetett kitöltöttnek/' Eszerint a szöveg szerint egészen más rendszert követett a magyar törvényhozó, mint amelyet fentebb ismertettünk. Amíg ugyanis az olasz rendszerben a biró által megállapított büntetést a végrehajtás szempontjából csak olyan tartamban lehet büntetésnek *enni, amennyi a vizsgálati fogság leszámítása után fennmarad, a<j<iig a magyar Btk. a büntetés hatályával ruházza fel utólagosan azt a vizsgálati fogságot is, amelyet a bíróság beszámított a kiszabott .szabadságvesztésbüntetésbe. Világosan mutatja ezt a Btk. 94 §-ának az a rendelkezése, amely szerint a beszámított vizsgálati fogsággal a büntetésnek az ítéletben meghatározott része kitöltöttnek vétetik. Ez a jendelkezés arra mutat, hogy a magyar törvényhozó a vizsgálati i.ogságot — egészben vagy részben — egyenlő súlyúnak tekintette a szabadságvesztésbüntetéssel. Bármint áll azonban a dolog a törvényhozó indokát illetően, az bizonyosnak látszik, hogy a Btk. 33. §-át esak abban az értelemben lehet magyarázni, hogy a „büntetési idő" alatt az ítéletben megállapított egész büntetési időt kell érteni, tehát a fiktio büntetési időt is, amelyet az ítélet jogerőre emelkérdéséig, sőt az Ítélet végrehajtásáig (Bp. 505. §. 3. bek.) vizsgálati fogságban (előzetes letartóztatásban) töltöttek. Ehhez képest a bíró által megállapított büntetési idő első felén túl magánelzárást olyankor sem lehet alkalmazni, ha a beszámított vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) a büntetési idő első felével egyerjlő, vagy annál hosszabb tartamú. „Büntetési időt" ugyanis a Btk. 94. §-a értelmében a kifejtettek szerint nem csupán a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) tartamával kevesbített időtartam, hanem az az egész idő, amelyből a beszámított vizsgálati fogság időtartamát, mint a 94. §. szerint a büntetésből kitöltöttnek vett időt le kell vonni. Semmikép sem áll ellentétben ezzel a magyarázattal a Btk. 30., 33. és 34. §-a, amelyek szerint a magánelzárást a büntetés megkezdésekor kell alkalmazni, s ha ebben az időpontban nem volt lehetséges, azt a büntetés tartamának első felében, illetve életfogytig tartó fegyházra itélttel szemben a büntetés megkezdésétől s,ámított tíz év alatt kell alkalmazni. A most idézett rendelkezések első látszatra azt a hitet kelthetik, hogy a büntetés megkezdése alatt a büntetés valóságos végrehajtásának megkezdését kell értem*. Ez azonban csak" látszat, mert ezek a rendelkezések megelőzik a 94 í?-t, ahol az van meghatározva, mit kell a büntetés idejének s ehhez képest megkezdésének tekinteni. Ehhez képest a Btk. 30. 33. 34. §-ainák szövegét ki kell egészíteni a 94. §. rendelkezéseivel. Már I cdtg i 94. §. a teszámított vizsgálati fogságot (előzetes letartóztatást; egyenlősíti a valósággal — büntetésként — végrehajtott büntetéssel úgy, hogy a törvény rendelkezése folytán a büntetés megkezdésének — beszámítás esetén — azt az időpontot kel! tekinteni, amj<y a v« lóságban nem egyezik meg a büntetésvégrehajtásának kezdőpontjával. Egyszerűség kedvéért csak azt az esetet tartva szem előtt, amikor az tgész vizsgálati fogságot (előzetes letartóztatást; beszámította a bíróság szabadságvesztésbüntetésbe: a Btk. 94. §:ához képest a büntetés megkezdésének ideje az az időpont,,