Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Magánelzárás és vizsgálati fogság-beszámítás

24 tőségig végre lehessen hajtani a magánelzárást is. De lege ferenda aligha lehet alkalmasabb módol találni erre, mint azt, amelyet az 1890. évi január hó l én életbelépett olasz büntető törvénykönyv 13., 14. és 40. cikke foglal magában. Ez a rendszer abban áll, hogy az ítélet jogerőre emelkedése előtt kiállott letartóztatás tartamát le kell vonni , az egész kiszabott szabadságvesztésbüntetés idejéből. („Az Ítélet jogerőre emelkedése előtt elszenvedett letartóztatást le kell vonni a határozott ideig tartó szabadságvesztésbüntetés teljes tartamából"), s az így maradó időt kell figyelembe venni abból a szempontból, hogy a magánelzárás és a közvetítő intézet végrehajtása mennyi ideig tartson. („Ha a fegyházbüntetés — reclusione — hat hónapot meghalad, első szakát magánelzárásban kell tölteni annyi ideig, amennyi a büntetés egész Urtamának egyhatod részével egyenlő." „Az oly elítélt, akit három évnéi nem rövidebb tartamú fegyházra — reclusione — ítéltek, hu büntetésének felerészét harminc hónapnál nem rövidebb tartamban kitöltötte és azalatt jú viselkedést tanúsított, büntetésének hátralevő részére közvetítő intézetbe utalható vagy a közhatóság rendelkezése alatt köz- vagy magánmunkára bocsátható." Az eredeti szöveg szerint: „La carcerazione sofferta prima che la sentenza sia divenuta irrevocabile si cletrae dalia ('ura':' coujpiessiva della pena temporanea restrittiva della libertá personale". „La pena della reclusione se superi i sei mesi, si soonta con segregaziöne" cellulare continua per Un primo periodo uguale al sesto deli' intera durata della pena..." ,,ü eondannato alla reclusione per an tempó non minőre dei tre anni, il qnale abbia scontato metá della pena e non menő di trenta mesi, ed abbia tenuto hon na condotta, puo essere amesso a scontare il rimanente in uno stabilimento penitenziario, agricolo o industriale, o anche lavorando in opere pübbliché o priváté, sotto la potestá della pubblica Ainnöiiisla/iniie" .• Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a büntetési idő számítását a tényleges huniéit ^végrehajtás ide jére korlátozza és ebből a szempontból teljesen ügyeimen kívül hagyja azt az időt, amelyet az elítélt a büntetésvégrehajtásának mint ilyennek megkezdése előtt letartóztatásban töltött. Minhogy ez a rendszer lehetővé teszi ennél a számítási módnál iogva mind a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás! beszámítását, mind ;t magánelzárás végrehajtását, ezért úgy véljük, hogy a büntetőtörvénykönyv általános revíziója alkalmával nekünk is erre a rendszerre kellene áttérnünk. Mindez azonban csak a törvényhozó álláspontjára vonatkozik. Más kérdés, milyen álláspontra kell helyezkednie a törvényt alkaimazónak. Ebben -i tekintetben ugyanis nem lehet az az irányadó, hogy mi a legcélszerűbb rendezése a kérdésnek, hanem csak az lehet döntő, mi a törvényhozónak a törvényben kifejezésre jutó akarata. Ebben a tekintetben Véleményünk a következő: A Btk. 94. ij-a élteimében „a vizsgálati fogságnak vádlott hibáján kívüh h( sszü tartama, - a szabadságvesztés, vagy pénzbüntetésre beszámítandó és fiz ítéletben mindig kiteendő: hogy ez által a büte-