Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Magánelzárás és vizsgálati fogság-beszámítás

23 fogság (előzetes letartóztatás) beszámításának, mint a magánelzárás végrehajtásának. A szubjektív szemponttal szemben ugyanis épen az a feladata a törvényhozónak, hogy mérlegelje az azon alapuló meg különböztelés jelentőségét, vagyis abban a tekintetben döntsön, hogy a közérdek nem követeli-e meg a szubjektív szempontok háttérbe szorítását. Ebben a tekintetben a következő a helyzet: Amikor a törvényhozó a közérdeket akarja érvényre juttatni, nem hagyhatja figyelmen kívül az erkölcsi szempontot, mert helyes megítélés szerint nem lehet közérdek az, ami az erkölcs követelményeivel szembehelyezkedik. Más szóval a helyes jog csak az lehet, amelynek minden rendelkezése ellenmondás nélkül beleillik az egységes egészbe. Már pedig a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámítása csak olyan előny, amely más elítéltekhez viszonyítva pusztán az egyenlőséget állítja helyre és így az igazságosság erkölcsi követelményének s egyúttal a jog helyességének folyománya. Mert különben az olyan elítélt, aki vizsgálati fogságban volt, köteles volna azt az egész büntetést is elszenvedni, amelyet ugyanolyan bünösségü, de vizsgálati fogságban nem volt elítéltre szabnak, Ez azonban csak akkor lenne igazságos, ha a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) alkalmazása a bűnösség fokával lenne összefüggésben, amiről pedig szó nem lehet, mert a vizsgálati fogság alkalmazásának kizárólag perjogi a célja, vagyis az, hogy a szökés gyanújával terhelt stb. egyén a bűnvádi eljárás lefolytatásának céljára rendelekezésre álljon, illetve a büntető eljárás célját más módon ne hiúsítsa meg. Ehhez képest a helyesen felfogott közérdek szempontjából is különbséget kell tenni a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámításának, másfelől a magánelzárás alkalmazásának jelentősége között. Ezt még abban az esetben sem lehetne mellőzni, ha ez a különbség csak az eddig említett körre szorítkoznék. Amint azonban nyomban rá fogunk mutatni, más ilyen különbség is található. Az az előny, amely az elítélt részt're a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámításából ered, egészen kétségtelen, mert történeti bizonyossággal elszenvedett hátrány-nak kiegyelítését jelenti. Ezzel szemben a magánelzárás hatása problematikus, mert a magánelzárás alakalmazásakor még csak jövőbeli, tehát a legjobb esetben is csak valószínű eredményt jelent, holott a magánelzárás hátránya minden esetben kétségtelen. Mind e megfontolások alapján azt kell tehát megállapítanunk, hogy a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámítása abszolút követelmény, amelyre minden megfelelő esetben feltétlenül szükség van, míg ellenben a magánelzárás végrehajtására csak olyankor kerülhet sor, ha ez a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámítása után is lehetséges. Amikor tehát a két intézmény együttes alkalmazásáról van szó, az összeegyeztetésnél döntő jelentőségű a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámításának van. Habár tehát ebből az a további követelmény folyik, hogy a beszámításnak minden esetben meg kell történnie, mégis nyilvánvaló, hogy erre olyan-módot kell találni, hogy a lelte-