Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Magánelzárás és vizsgálati fogság-beszámítás

22 úgy egyeztesse össze, hogy egyik se szenvedjen jelentékeny sérelmet. Az is bizonyos ugyanis, hogy a vizsgálati fogsággal a terhelt olyan rosszat szenved el, amelyet egyszerűen figyelmen kívül hagyni az alábbiak szerint nem lehet. A két szempont összegyeztetése aránylag nem is nehéz akkor, ha de lege ferenda vizsgáljuk a kérdést. Az összeegyeztetésnél ugyanis nem lehet döntő jelentősége a mindkét intézményt a jogrendszer egésze szempontjából mérlegelő törvényhozó előtt annak a körülménynek, hogy — amint nyomban kimutatjuk — a vizsgálati fogság beszámításának követelménye fontosabb közérdek, mint a magánelzárás alkalmazásához fűződő közérdek. A törvényhozónak meg kell és — mint alább rá fogunk mutatni — meg is lehet találnia a módot arra, hogy az utóbbi követelménynek is érvényt szerezzen. A vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámítása az alább kifejtettek szerint abszolút követelmény, amelynek minden esetben feltétlenül és kivétel nélkül eleget kell tenni (legfeljebb olyankor mellőzve a beszámítást, ha a vizsgálati fogság elhúzódását a terhelt vétkessége okozta), ellenben a magánelzárás végrehajtása — elvileg, vagyis olyankor, amikor úgyszólva fizikai okokból, p. o. idő rövidsége miatt nem lehet ésszerűen alkalmazni, — csak relatív jelentőségű. Az igaz, hogy nincs különbség a két szempont jelentősége között annyiban, hogy mind a beszámítást, mind a magánelzárást a közérdek javasolja, még pedig az elítélt érdekében is. Nemcsak a közületnek, hanem magának a büntetéssel sújtott egyénnek is érdeke egyfelől az, hogy ne szenvedjen bűncselekménye miatt többet, mint amennyit érdemel, másfelől pedig az, hogy a reá rótt szabaságvesztésbüntetés javára szolgáljon abban a tekintetben, hogy szabadulása után mint munkához szokott és tisztességes gondolkozású ember a boldogulás reményével léphessen újra a társadalom küzdelmeibe. Minthogy pedig a fokozatos büntetésvégrehajtás rendszerében a javítás fontos eszköze a magánelzárás végrehajtása, ezért a magánelzárás ep olyan köz- és magánérdek, mint a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámítása a büntetésbe. Ezzel szemben csak másodrangú kérdés az, hogy alanyi tekintetben igen nagy a különbség a kettő között. A vizsgálati fogság (előzetes letatóztatás) beszámítása ugyanis kizárólag .'lönyt jelent az elítéltre, míg a magánelzárás foganatosítása nemcsak előnyt jelent, hanem hátrányt is, amennyiben a magánelzárás súlyosabb, mint a szabadságvesztésbüntetésnek következő szakai. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) beszámítása közvetlen előnyt jelent szubjektive az elitéltre, míg ellenben a magánelzárás előnyei reá nézve csak közvetettek, vagyis csak akkor jelentkeznek, ha a büntetés egész végrehajtása minden irányban sikerült, tebát elérte az elítélt meg javulásához fűződő speciális preventív célt is. Ez a subjektív különbség sem volna elegendő egymagában ahhoz, hogy :i törvényhozó nagyobb fontosságot tulajdonítson a vizsgálati