Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Magánelzárás és vizsgálati fogság-beszámítás

21 vizsgálati fogságot (előzetes letartóztatást) számítottak be a Btk. 94; §-a alapján, hogy a fegyházbüntetés tényleges végrehajtásának megkezdésekor már nincs több hátra, mint az ítéletben megállapított fegyházbüntetés felerésze. Olyan kérdés ez, mely nagy figyelmet érdemel éppen azért, mert a magánelzárás a személyes szabadságnak súlyos korlátozása, úgy, hogy alkalmazásának feltételeit a legszigorúbban kell vizsgálni és amikor a törvény a magánelzárás alkalmazását kizárja, nem szabad ezt a nagy súlyú intézkedést alkalmazni. Két ellentétes szempont viszonyát kell meghatározni akkor, amikor arról van szó, hogy az előzetes letartóztatásnak vagy a vizsgálati fogságnak a szabadságvesztésbüntetésébe beszámítása esetén lehetséges-e a magánelzárást olyankor is foganatosítani, ha a beszámítás folytán már csak annyi ideig tarthat a büntetés végrehajtása, amennyi nem több az Ítéletben megállapított büntetés időtartamának felerészénél. Ez a két szembenálló szempont a következő: Az egyik az, bogy a vizsgálati fogságban (előzetes letartóztatásban) töltött idő ne terhelje az elítéltet még külön kiszabott büntetésen felül. A másik szempont az. hogy a fokozatos büntetésvégrehajtás rendszerében lényeges szak a magánelzárás szaka, mert e nélkül a fokozatos büntetésvégrehajtás célja rendszerint nem érhető el. Abban az esetben, ha a vizsgálati fogságot (előzetes letartóztatást) teljesen egyenlő értékűnek tekinthetnénk a magánelzárással, természetesen minden további vizsgálódás fölösleges volna, mert ezt feltételezve a vizsgálati fogság idejének eltelte után már semmi alap sem lenne a büntetésvégrehajtás körébe eső magánelzárás foganatosítására. Ám ez az egyértékűség nem található meg a két intézményben. Igaz ugyan, hogy — amint arra több tekintélyes oldalról rámutattak (így p. o. Krigsmann, Vergleichende Uarstellung des Deutschen und auslándischen Strafrechts Alig. Teil Bd. III. 239., Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve III. kiadás 476. 1.) — a vizsgálati fogság adott esetben súlyosabb lehet, mint a magánelzárás, azonban még akkor is, ha ezt általános tapasztalatként lehetne megállapítani, még mindig kérdéses maradna, vájjon a vizsgálati fogság végrehajtásának módja lehetővé teszi-e azt a javító hatást, amit a törvényhozónak a fokozatos büntetésvégrehajtás rendszerében a magánelzárás szakától várnia kell. Különösen nem lehet ebből a szempontból figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vizsgálati fogság során a terhelt még nincs jogerősen elítélve és így mindaddig, míg felmentésre számíthat, a vizsgálati fogság nem gyakorolhatja rá azt az erkölcsi hatást, mint a jogerős Ítélettel kiszabott büntetés végrehajtásának körében alkalmazott magánelzárás. Minthogy tehát a két intézmény összemérésének lehetősége a büntetés javító hntása szempontjából legalábbis kétséges, nem lehet' elfogadni azt az álláspontot, amely szerint a vizsgálati fogsága büntetés végrehajtása szempontjából pótolja a magánelzárást. E helyett arra kell törekednie a törvényhozónak, hogy a két intézményt