Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Magánelzárás és vizsgálati fogság-beszámítás

20 A jog axiomatizálódásának nincsen más célja, mint az, hogy a különleges jogi köztudatot megvalósuláshoz segítse, előmozdítsa annak kialakulását, tökéletesen kifejezze azt. E végből azonban az illető kollektivitás tényleg fennálló jogából kell kiindulnunk. Azt mondhatnók, koncedálnunk kell az egész jog praktikus működésével. A jelenkori jogi fogalmaknak csupán a jelenkori jogi gyakorlat teljességében nyernek határozott tökéletes értelemet. Amiként egy szó mindig egy egész mondat függvénye, a mondat a maga részéről egy egész nyelvvé, a nyelv pedig egy adott kor adott kollektivitásának reális lelkiélete által meghatározott szimbolizmus, épp ugy egy elszigetelt jogi funkció csak úgy nyer értelmet, csak akkor körvonalazható pontosan, ha visszahelyezik annak a jogi rendszernek a teljességébe, amelynek részét alkotja. A jelenkor jogi gyakorlat immanens leírása céljából az egész joggal együtt kell élnünk, ez a leírás csak olyan ember, helyesebben csak olyan emberek műve lehet, akik végig csinálják valamennyi funkciót, még azokat is, amelyeknek nincs megfelelő verbális kifejezésüK, amelyek még csak rosszul körvonalazott állapotban léteznek. Ez a leírás grammatikálissá fogja tenni (természetesen eltekintünk itt a szónak valamely beszélt nyelv nyelvtanául való kapcsolatától) azt a jogi köztudatot, amely a valóságban éppen ez uj szimbolizmus révén fog testet ölteni. Az axiomatizálódás igazi feladata az, hogy a kifejezés rendszerét pregrammatikális álapotból grammatikálisba, egy prelogikus köztudat tartalmát logikus állapotba hozza. Ugy véljük, hogy a jogi köztudat területén Kováts dr. ezt a munkát kísérelte meg. (Folytatjuk.) MAGÁNELZÁRÁS ÉS VIZSGÁLATI FOGSÁG-BESZÁMÍTÁS. Irta: Bálás P. Elemér. A Btk. 33. §-a szerint a büntetési idő első felén túl, fegyelmi büntetés esetét kivéve, magánelzárásnak nincs helye. Kérdés, vájjon olyan olyan prekluzív terminus-e ez, amely kizárja, hogy magánelzárást alkalmazzanak olyan elitéltre, akinek büntetésébe oly hosszú idejű jobban elismerjük, hogy a matematika csupán egy emberi technika, amelynek nem feladata magyarázatot adni saját alapjairól és amely erre különben is képtelen. A matematika egy olyan szimbolizmus, amelyet egy valóban létező, de teljesen elvont különleges társadalom funkcióinak leírására hoztunk létre. E társadalom a matematikai lények társadalma, amelyekről a matematikai intuíció révén nyerünk tudomást.