Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 2. [r.] Folytatás

19 Egyébként aminő viszony egyfelől a köznyelv, másfelől egy affektív zavaros és formátlan tartalom pregrammatikális kifejezése között áll fenn, ugyanazt a viszonyt találjuk egyfelől a különleges jelrendszerek megalkotása, másfelől a még köznyelvi síkon álló szaktudományok között, amelyek bizonyos értelemben saját fejlődésüket illetőleg pregrammatikális állapotban vannak. A tudományok és a kollektív prakszisok, amelyekhez a jog is tartozik, le akarnak szakadni a mindennapi közönséges tudat differenciálatlan lelki tömbjéről. A kollektív tudat fejlődésének egy előbbi állomásán ugyanez a jelenség játszódott le, mikor az affektív nyelv, (az emotiv felkiáltások) síkjáról az inaffektiv, nyelvtanilag megszervezett, többé-kevésbbé fogalmi nyelvsíkjára tértünk át. Akkor a közönséges napi tudat volt születőfélben, ennek kellett különleges erőfeszítésekkel tisztázódnia, kiszabadítania magát egy teljesen érzelmi, kollektív lelki állapotból, amely a primitív társadalmak extázisához állott közel és amely a születőben lévő világos köztudathoz képest a maga részéről egy pregrammatikális és prelogikus állapotot jelentett. Sőt tovább menve kimondhatjuk, hogy maga a modern jogi gondolkozás, amelyet megfelelő ideografikus kifejezéséhez juttatunk, alapjában véve egy újabb specializált köztudatot, a jogi köztudatot jelenti, amely a közönséges élet napi tudatából ágazott le. Konvenciói egy különleges irányba tért kollektív tudatnak, ha ugy tetszik egy sajátságos társadalomnak, a jogi funkciók társadalmának konvenciói lesznek. Az emberi tevékenység valamennyi területét, amely differenciálódás utján leválik a köztudat primitív törzséről, és amely öntörvényű rendszerré, különleges technikává alakul, ugy tekinthetjük, mint a társadalmi konvenciók egy új rendszerét. Az axiomatikus leírás módja mindig a konvenciók e társadalmi felszínén maradnak. Az a technikai jelleg, amelyet fentebb különösen kiemeltünk, éppen azt jelenti, hogy a felszínen és a jelenben vagyunk. Minden, anyagi avagy szociális technika a társadalom lelkialkatának egy adott külső vagy belső környezethez való alkalmazkodása, ami annyit jelenti: egy közvetlen jelenre vonatkozik.25 25) Ily értelemben valamennyi nem történelmi tudományt, amely egy különleges cselekvési irány technikai rendszere, amely bizonyos értelemben mindig a jelenre vonatkozik, ugy tekinthetjük, mint megannyi differenciálódott köztudatot. Ha az egész matematikát az egész számok fogalmára akarjuk visszavezetni és Kroneckerrel szólva kijelentjük: „Az egész számokat az Istentől kaptuk, minden egyél) az emberek műve" — ezáltal