Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 2. [r.] Folytatás

18 Ekként a köznyelv fejlődésének folyamatát úgy tekinthetjük, mint a kollektiv életnek magának a mindennapi közönséges tudat síkján lejátszódó axiomatizációját. Az axiomatizáció azt jelenti itt, hogy egy kollektiv realitást olyan megfelelő szimbolizmusra vezetünk vissza, amely magának a szimbolizálásra váró tartalomnak sajátságos természetével még összeférhető, legnagyobb fokú racionalitást tartalmazza. A mindennapi közönséges tudatban ennek a kollektiv lelki valóságnak a legmegfelelőbb leiró lélektana éppen maga a köznyelv. Ez az első „szellemi tudomány", amelyet az emberi szellem saját belső életéről azon a fokon hoz létre, amelyen még nem emelkedett önmaga fölé. Valamennyi szaktudomány a kollektivitás mindennapi tudatából, ebből az egyetlen differenciálatlan és a maga idejében egyetemes tudományból vette eredetét. A tudományok valamennyien megőrzik az eredet nyomát, egy olyan szimbolizmust használnak, amely éppen a közönséges napi tudat kifejező eszköze. A köznyelv, amelyet e tudományok különleges relációk kifejezésérc használnak, (amely relációk kifejezésére e nyelv csak többé-kevésbbé alkalmas) — e köznyelv a véle szükségszerűen összefüggő bizonytalanságokkal egyetemben egy érzelmi jellegű differenciálatlan ^ollektiv tudat öröksége. A szaktudományok természetesen segítenek magukon és saját egyéni jellegük hangsúlyozására és kifejlesztésére különleges szaknyelveket alkotnak, amelyek több-kevesebb sikerrel küszöbölik ki a köznyelv kétértelműségeit és pótolják annak hiányait. De bármely tudományban, avagy a társadalmi tevékenység bármely területén elérkezhetik egy pillanat, amikor a viszonyok bonyolultsága annyira megnövekszik, az uj relációk különlegessége annyira feloldhatatlan, irreduktibiliSj az egyirányban differenciált társadalmi élet gazdagsága annyira túlárad a köznyelv területén, hogy egy sajátságosan hozzáalkalmazott szimbolizmus létrehozása elkerülhetetlenül szükségessé válik. Ugylehet a jogi gondolkodás praktikus működése terén elérkezett az időpont, egy ilyen különleges ideográfia bevezetésére. A jogi viszonyok bonyodalmassága rendkívül megnövekedett, a reális élet a fejlődésnek, gazdagodásnak és specializációnak olyan lehetőségéit tartalmazza, amelyek nem valósulhatnak meg olyan megfelelő szimbolizmus nélkül, amelynek segítségével minden alkat-elemet határozott jellel jelölhetünk. A helyzet talán már eléggé érett ahhoz, hogy a jog végérvényesen elhagyja a köznyelv területeit és egy mégfelelő grafikus nyelv segítségével megkezdje a sajátságos jogi életét. Azt mondhatnók saját céljainkra formálván át egy hires- logikus mondását: „A jog szimbolizmusa létrejött, — megkezdődik a tudományos nehézségek kora".