Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Az elmefogyatékosokról vagyis charakteranomáliákról

66 nyilttérrel fenyegeti, ha nem segíti, a csendőri jelentés szerint azonban ott ilyen nevű ember nincsen is. f) A legveszedelmesebb és sajnos nem a legkisebb csoportot az antiszociális egyének alkotják. Ezek a társadalomra minden vonatkozásban csak terhet jelentő egyének, akik velükszületett tulajdonságaik révén az emberi célok elérését mindenben akadályozzák. Jellemző reájuk az ellenséges érzelmi beállítottság, a ressentiment minden társadalmi szervezettel szemben. Rossz cselekedeteikben nem a közvetlen haszon, hanem az ártani való szándék vezeti őket. Nem tűrnek semmi ellentmondást. Az iskolában, a katonaságnál, szóval mindenhol, ahol fegyelmet kell begyakorolni, korán kitűnnek fékezhetetlen természetükkel. A nemi érés idején a társadalommal szemben való ellenséges beállítottságuk néha véglegesen kifejlődik és rendszerint fokozódik. A rezonantiaszegény kedélyi élet és a hihetetlen csökönyösség, mellyel téves elhatározásaikhoz is .tudnak ragaszkodni.. már a schizophreniára emlékeztető jellemvonás, meggyőződésük egyoldalúsága és minden mást lenyűgöző volta pedig gyakran már paranoid tulajdonság. y) Ujabb csoportot alkotnának a civakodó természetűek. akiket a perlekedő tébolyodottságtól, melyhez igen közel állanak, csak az választ el, hogy valódi téveszme hijján indulatuk tárgya gyakran változik és ennek kapcsán egységes kórkép nem alakul ki náluk, néha pedig chronikus mánia klinikai képében folynak le. Ennek jellemző példája Kluge7) után a következő: H. L. 30 éves volt községi jegyző. Egy 6 oldalas kicicomázott irat kíséretében jön, melyben „mint jegyző és kisbirtokos" életrajzát irja meg a belügyminiszternek. Megvetéssel mondja, hogy egész családja iszákos és igy „előkelő nemesi házuk" elszegényedőben van. Szülei kis földművesek, de nevükhöz pattogva csatolja a „nemes" szót. Négy polgárit végzett, ahol reális tárgyakból majdnem elbukott, de ahol előadási képességről van szó, ott. mint bemondja, mindig jeles volt. Irodalmi vágyai gymnásiumba vonzották, tanítóképzőbe nem akart menni s ezért kedvetlenül kereskedelmibe ment, majdnem elbukott. Szertelen, csapongó fiatalembernek mondja magát, mint mondja folyton irodalommal foglalkozott, azaz fordítgatott németből, ami éppen kezébe jutott. A háború alatt typhuson esett át és egy gránátnak 12 méterről történt robbanása után egyszer reszketett is. Idehaza azonban egy huszadrangú vidéki város irodalmi körének díját nyerte meg verseskötetével, majd jegyző lett. Rajongó szocialista volt, a forradalom alatt beállott -munkásközvetitőnek s fellengzően dicsekszik áldásos működésével. A kommunizmust is szolgálta, de izgatott állapotában összeveszett ezekkel is. A kommunizmus után újra jegyző lett, de összeveszett főbírójával, mert 7) Kiugc: A paranoia. 1924.