Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Az elmefogyatékosokról vagyis charakteranomáliákról

67 az szerette volna elkaparintani az ő menyasszonyai, ö modern jegyző volt és rajongó szociálista, a kisemberek oldalán állott, ő volt az ellenzék szemben a vármegyével és uj községfanácsot akart választatni, igaz, hogy csupa volt vöröskatonát. A főbiró kifogásolta, hogy miért minden lében kanál ő. ő viszont felelősségre vonta azt, hogy meri azt állítani, hogy őt a menyasszonya tartja ki, mire az revolvert fogott őreá. Erre hal helyre tett följelentést a főbiró ellen. El is Ítélték azt becsületsértésért, de ez is sérelem, mert nem becsületsértésért, hanem életveszélyes fenyegetésért kellett volna elitélni. Ezért újra beadványokat küldött a hatóságoknak s pedig a belügyminiszterhez és az igazságügyminiszterhez, az ügyészséghez, törvényszékhez és főispánhoz. Ekkor internálták. Ez a beosztás, melyet az előbb Kraeplin nyomán szemelőtt tartottunk, nem az egyedüli lehetésges. Hofmann két nagy csoportra, a normálisnál alacsonyabbra hangolt és a normálisnál magasabbra hangolt egyénekre osztja az elmefogyatékosokat és ezeken belül állít fel kisebb csoportokat, melyek a Kraepelin-féle beosztással részben megegyeznek. Egyetlen csoportját az elmefogyatékosoknak nem oszthatjuk be sehogyan sem, a nemileg rendellenesekét, de ezek ide tartozása kétséges. Ezeknek bővebb tárgyalása itt lehetetlen. A vizsgálatok azt mutatták ki. hogy ezek az egyének egyrésze bizonyos singularis irányban kimagasló képességekkel rendelkezik és legnagyobb része a rendesnél semmivel sem kisebb intelligenciájú ember, tehát elmegyengének nem volt mondható. De lényegesen különböznek mindezek az állapotok a hozzájuk hasonló elmebetegségektől is. A charakteranomáliás emberek öntudata zavartalan, téveseszméik nincsenek, legfeljebb gyakran váltakozó téves ötleteik (Birnbaum), teljesen megközelíthetők, még sem mondhatók egészségeseknek, mert az élet ugyanazon helyzetében többször és egymásután egyformán kóros reakcióval válaszolnak. Épen ezért ezeket az embereket csak bizonyos vonatkozásban lehet egészségeseknek tekinteni és ez indokolja, hogy ugy büntetőjogi, mint magánjogi elbánásuk különleges elvek szerint történjék. A büntetőjogban ezt gyakorlatilag a korlátolt beszámíthatóság fogalma teszi lehetővé, noha nem csupán a charakteranomáliákra, hanem arra is kiterjed, amit Moravcsik physiologiai elmegyengeségnek nevezett. A magánjogban viszont ezért szükséges a fogyatékos elméjűek jogvédelméről való gondoskodás, amit a relatív cselekvőképességnek a magyar bíróságok által a jogéletbe máris bölcsen bevezetett fogalma tesz majd lehetővé s amit jogászi oldalról Szladits Károly, elmeorvosi oldalról pedig Kluge munkálatai fejtettek ki bővebben.