Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 2. szám - Az elmefogyatékosokról vagyis charakteranomáliákról
65 csapják be. Ezek után szokott az első feljelentést követően a feljelentések tömege támadni, peísze ilyenkor sok esetben az illető már egy más városba ütötte fel a sátorfáját. Ezek soraiból kerülnek ki az örökösödési csalók és a jó megjelenésű házasságszédelgők, akik bár fellépésük, modoruk semmi eltérést nem mutat a laikus számára, de szakértő előtt első pillanatra világos, hogy elmefogyatékossal van dolga. Itt kell megemlékezni :i gyakran komolyabb műveltséggel biró kuruzslókról is, akik azonban számításaikat a tudatlan és babonás emberekre építve, csakis elmefogyatékosságuk révén tudnak érvényesülni. E nagy csoportnak egész enyhe esetei határ nélkül mennek át, a még társadalomképes egyének felé. Az erkölcsi tekintetek semmibe vevése és a hiszékeny emberek könyörtelen kiuzsorázása az esetek bizonyos fokán más a sehizophrenia nevü elmebetegségre emlékeztet, de a mindent gátlás nélkül megvásárló és elpazarló ember az esetek bizonyos részében mániás állapotban, más esetekben valamilyen organikus dementia kezdődő állapotában is lehet. A charakteranomáliás kóros szédelgő egy példáját Kluge után a következőkben közlöm:6) V. J. 1914-ben, 25 éves, izr. lókereskedő, egyik testvére öngyilkos. A harmadik polgáriban elbukott. Évekkel ezelőtt lórugás miatt egyik alszárát amputálták. Gyakran volt részeg. Atyja pénzét elköltvén, 8 hónapig volt javítóintézetben. Sikkasztás és lopás vétsége miatt két izben 3—3 napra, sikkasztás vétsége miatt 15 napra, majd újból egy évi fogházra és újból másfél évi börtönbüntetésre Ítélték. Állandóan csavargott, munkakerülő életet folytatott. 1914-ben pedig újra két nap alatt öt csalási követett el. Földbirtokos fiának, nősnek, r.-kath.-nak és tartalékos huszárfőhadnagynak adta ki magát, állította, hogy érettségije és gazdasági akadémiai oklevele van. Szerinte 1914-ben lett katona, 12 havi frontszolgálat után hadnagy, majd főhadnagy lett, 12-szer sebesült, több kitüntetése van. 1915-ben amputálták a lábát sebesülés miatt. Mikor előző adatait elébetárjuk, vakmerően tagad. Kiderül, hogy közben Romániába szökött, ott kémnek ajánlkozott, majd visszajött és vakbélgyulladással kórházba került, román fogságból menekülő tisztnek adta ki magát és tiszti társaságba furakodott, mígnem lelepleztetvén, nála kémfeljegyzéseket találtak. Leveleket ír a kormányzónak, József főhercegnek és Schlachtának, fantasztikusan meséli, hogy vad magyar volt, aki inzultált egy román tisztet, mert az karddal vágott Rákóczi portraitjába. ő vérévél öntözte a földet. Sürgönyöket intéz a feleségéhez, aki nem is létezik, levelet ír egy idegen városba, állítólag ott lakó atyjához, aki szerinte földbirtokos, ezt 8) Kluge: A paranoia. 1924.