Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Az elmefogyatékosokról vagyis charakteranomáliákról

58 ciák összehívása sem fog ezután nagy nehézségekbe ütközni, mivel azok összeillése nem egy hatalomnak, de a Nemzetek Szövetségének kezdeményezésétől fog függni, amely nemzetközi organizáció a technikai előkészítéssel, tekintélyével befolyást gyakorolhat a különböző kormányokra nemcsak a konferenci­ákon való részvétel tekintetében, de az egyezmények aláírása és ratifikálása érdekében is. (Folytatjuk.) AZ ELMEFOGYATÉKOSOKRÓL VAGYIS CHARAKTERANOMALIÁKRÓL. lila: <lr. Fülö]> István közkórházi alorvos. A magyar polgári törvénykönyv javaslata három különböző elmekategóriával foglalkozik. Különbséget tesz elmebetegség, elmegyengeség és elmefogyatékosság között. E három kategória közül az elmebetegség és az elmegyenge ség fogalma a nem orvos előtt is érthető. Az elmefogyatékosság kategóriájára vonatkozóan azonban joggal nyilvánította az 1928. évi jogászgyülésen Szladits Károly azt a nézetet, hogy az elmeorvosok most már ismertessék meg a jogászközönséggel is. mi az, amit elmefogyatékosságnak neve­zünk és főként, hogy miben különbözik ez a gyengeelméjűségtől? Vájjon csak fokozatról vagy különálló elmekategóriáról van szó? Moravcsik Ernő a III.-ik elmeorvosi értekezleten párhuza­mot vont az elmegyengeség és az elmebetegség közt. Meghatáro­zása szerint az elmegyengeség, szemben az elmebetegséggel, vagy valamely elmekórforma egyik tünete, vagy terminális szaka, vagy mint önálló kórforma, veleszületett avagy szerzett alapon fejlődik. Amellett, hogy az elbutulásnak a szellemi elégtelenség­ben, fogyatékosságban nyilvánuló alapvonása itt is jelen van, jellemzi az agynak rendellenes reactio képessége, a szerzett emlé­kezeti képeknek, a fogalmaknak, ismereteknek, az ezek közt lévő vagy feltételezhető kapcsolatok lazasága, tökéletlensége, a szel­lemi élet egyes elemeinek dysharmoniája, a családi, szociális, ethikai, morális, jogiérzés fejletlensége, az érzéki ingerekkel, a szenvedélyekkel, indulatokkal szemben tanúsított csekély ellen­álló képesség, az átélt eseményekből, benyomásokból okuláské­pen helyes tapasztalati képek szerzésére, valamint a szerzett ismereteknek a célszerűség, jogosság szempontjából való alkal­mazására, az önkritika gyakorlására való képtelenség, egyes cselekedeteknek, indulatkitöréseknek, motiválatlan, rohamszerű fellobbanása, élénk hangulatváltozással járó izgalmakra való hajlam.1) >) Harmadik Országos Elmeorvosi értekezlet munkálatai. Bpest, 1905.

Next

/
Thumbnails
Contents