Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

51 jogba. A kodifikáció szerintük, egy rendező művelet, egyszerű deklarálása a már létező jognak, amely természeténél fogva ellenkezik minden törvényhozási, jogalkotási munkával.3 Mások viszont a kodifikáció alatt törvényhozási munkát értenek s a kodifikációval a nemzetközi jog átalakítását szeretnék keresztülvinni s ezáltal a nemzetközi jognak szilárdabb alapot, nagyobb erőt adni. Céljuk: a magánjogi kódexek hasonlatosságára egy nemzetközi törvénykönyvbe sűríteni a nemzetközi jog összes szabályait és elveit. A két különböző álláspont közötti vita tisztán akadémikus. Lehetetlen ugyanis egyik vagy a másik felfogás helyességét vitatni, mivel senki sem tudhatja előre azt, hogy az államok bizonyos meghatározott joganyag tekintetében a már létező joghoz kívánnak-e továbbra is alkalmazkodni, vagy ellenkezőleg bizonyos változásokat, esetleg új elveket kívánnak-e elfogadni. Éppen ezért leghelyesebb annak az iránynak, lehet mondani, közvetítő iránynak, az álláspontját elfogadni, amely a kodifikáeióban nem lát kizárólagos rendezési, sem pedig törvényhozási munkát, hanem kodifikáció alatt a létező nemzetközi jognak olyan fokozatos rendezését érti, amely nem zárja ki a jognak, a nemzetközi élet szükségleteinek és követelményeinek megfelelő reformálását, esetleg újítását sem. A kodifikáció ugyanis mindig magában foglal bizonyos minimális törvényhozási elemet, avval a céllal, hogy eltüntesse azt a különbséget, amely az egyes jogszabályok, vagy jogszabályok és a gyakorlat között esetleg mutatkozik. Sokan szem elől tévesztik, hogy a kodifikáció végeredményben odavezet, hogy az egyes államok részéről, a nemzetközi jog meghatározott anyagára s a jövőben alkalmazandó jogszabályokra vonatkozólag, akaratnyilatkozatot váltson ki. Amikor pedig az államok ennek eleget tesznek, nem szorítkoznak tisztán és kizárólag a már létező szabályok konstatálására, hanem, számot tartva az élet fejlődésével, azoknak jobbítására, reformálására és kiegészítésére is törekszenek.4 Végeredményben tehát a nemzetközi jog legfontosabb anyagára vonatkozó olyan világos s az egyes országok által elfogadható egyezmények szerkesztéséről van szó, amelyeknek szabályai az általános gyakorlat vagy nemzetközi szerződések által már el vannak ismerve s gyakorlati alkalmazásuk pedig nélkülözhetetlen az államok egymásközötti viszonylataiban. Éppen ezért a nemzetközi jog kodifikációját nem szabad a nemzeti kódexek mintájára szisztematikus műnek tekinteni, hanem különböző egyezmények foglalatának, amely inkább csak 3 Ch. de Visscher: La codification du droit intcrnational. Recueil des cours de l'Academie de droit int. de la Haye. 1925. I. k. 432. 1. 4 Ch. de Visscher id. mű 384. 1.