Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 1. [r.]

52 egy rendszeres egyezmény-gyűjteményt képez, nem pedig egységes, szorosan összefüggő egészet. Ennek óriási előnye az. hogy a kodifikált anyagba minden nehézség nélkül lehet újabbakat illeszteni, valamint szükséges módosításokat eszközölni anélkül, hogy az egészhez hozzá kellene nyúlni.5 A kodifikációs munkánál a legfontosabb tehát annak az anyagnak a kiválasztása, amely adott esetben a legelfogadhatóbb s nagyobb nehézség nélkül szabályozható nemzetközi egyezményekkel. E munkát két körülmény nagyban megkönnyítheti: részben az, hogy a szabályozandó kérdés általános gyakorlat által már el van fogadva; részben pedig, hogy annak nemzetközi szabályozása a különböző kormányoknak kölcsönös érdeke. Az első esetben tiszta kodifikációval, a másodikban pedig törvényhozási munkával van dolgunk.6 Ehhez a munkához azonban csak kellő elővigyázattal és óvatossággal lehet hozzákezdeni, mert semmi sem lenne siralmasabb, mint olyan egyezmény-szöveget állapítani meg, amely végeredményben nem lenne elfogadva vagy pedig tiszteletben'tartva. A nemzetközi jog minden általános és elsietett kodifikációja ugyanis csak a nemzetközi jog kompromittálását jelentené s nagyban csökkentené az abba vetett hitet és tiszteletet. A kodifikációs munka ezért nem szorítkozhatik a nemzetközi szabályok puszta deklarálására, de mindig arra törekszik, hogy államok közötti egyezményeket hozzon létre. Ennek pedig csak úgy lehet sikere, ha az államok akaratukat határozottan és világosan nyilvánítják ki, nemcsak a szabályok formájára és tartalmára nézve, de az általuk követendő gyakorlatra és mindazon reformokra is, amelyeknek elfogadására a jövőben hajlandók. A nemzetközi jog minden kodifikációja, amely nem ezt az irányt követi, kevés értéket fog képviselni s nem az államok törvénykönyve, hanem többnyire az egyetemi hallgatók útmutatója és kézikönyve lesz.7 A nemzetközi jognak a fenti értelemben való kodifikációja erősen hasonlít némely országnak ahhoz az eljárásához, amelyet a nemzeti (belső) jog kodifikálása tekintetében követett. Egyes országok törvényhozása ugyanis hosszú időn át főképen arra szorítkozott, hogy a kialakult és érvényben lévő szokásjogot foglalja törvénybe s tartózkodott egy teljes jogi kódex megszerkesztésétől. Ennek szükségessége is leginkább akkor mutatkozott, amikor a sokféle szokás által kifejlődött joggyakorlat egységesítése gazdasági, politikai, nemzeti stb. szempontokból indokolttá vált. A nemzetközi jog, jelenlegi állapotában, azonban 5 Alvarez: La codification du droit international. Paris. 1912. 277. 1. 6 Ch. de Visscher id. m. 433. 1. 7 E. Root: Revue de droit int. et de legislation eomparée. 1911. 446—447. 1. és Politis id. mű. 199. 1.