Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Dr. Juhász Andor elnöki évnyitó beszéde. Elmondotta a m. kir. Kúria 1930. január 7-én tartott teljes ülésében

44 vesén összefüggő anyagának csak egy kis részletével foglalkozik., a többiről pedig folyton halványuló fogalmai vannak. Szóval olyan a helyzete, mint a padlásszoba lakójáé, aki kis ablakán keresztül csak egy keskeny darabját látja az ég' hatalmas boltozatának. Az elspeeializálódott gyakorlati jogász könnyen el is vesztheti a jog összefoglaló nagy elvei iránt való fogékonyságát és elmerülhet az apró kazuisztikus jogszabályok tömkelegében. Egyetemes jogismeretre ma már csak a kisebb vidéki helyeken működő biró és ügyvéd van tulajdonképen ráutalva, no meg az egyszerű honpolgár, akiről törvény állapítja meg, hogy minden tételes jogszabályt ismernie kell. Ezt a kötelező törvényösmeretet jellemezte Goethe igen szellemesen aképen, hogy ha az embernek valamennyi törvényt végig kellene olvasnia, amelyeket ösmernie kell, rá sem érne azokat áthágni. Takarékosabban kellene bánni a szakjogoknak törvényhozási szabályozásával, mellőzve azoknak a nem elvi jelentőségű, hanem technikai jellegű, apró-cseprő szabályoknak törvénybefoglalását, amelyeket áttekinthető és világos elvi szabályozás esetén a gyakorlatra lehetne bízni. Nem szükséges az sem, hogy az újonnan keletkező életformák nyomban felbukkanásuk után keskeny legális csatornákba szoríttassanak, hanem meg lehetne várni, míg az élet árja természetes medret váj uj alakulatai számára. Példaképen felemlítem a társasház-tulajdonról szóló 1924. évi XII. törvénycikket, amely lehetővé teszi, hogy bele kerülhessenek a telekkönyvbe az úgynevezett öröklakások tulajdonosai, akiknek azideig mint háztulajdonos részvénytársaság vagy szövetkezet részvényeseinek, illetve tagjainak, csakis telekkönyvön kívüli jogaik lehettek az u. n. öröklakás használatára. Magam is úgy véltem annak idején, hogy erre a szabályozásra az életnek sürgős szüksége van. Az élet azután rácáfolt erre a föltevésre, mert annak dacára, hogy időközben itt a fővárosban igazán sűrűn épültek ilyen társasházak, érdeklődésemre azt a felvilágosítást nyertem a budapesti telekkönyvi hatóságoktól, hogy a törvény életbeléptetése óta letelt öt és fél esztendő alatt a pesti oldalon egyetlen társasház sem keletkezett az említett törvény szabályai szerint, a budai oldalon pedig mindössze három. A jogban való tájékozódást mindinkább megnehezítő törvénytúltermelés keletkezési okai felől sokat tépelődve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy nálunk a baj egyik főforrása a törvényhozás rendeltetésének téves megítélése. Nemcsak a nagy közönség, hanem az országgyűlés körében is csodálatos módon általánosan elterjedt az a nézet, hogy a törvényhozó testületnek (s ez főképen a képviselőházra áll) az a feladata, hogy a nyári, valamint a sátoros ünnepekkor szokásos