Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Dr. Juhász Andor elnöki évnyitó beszéde. Elmondotta a m. kir. Kúria 1930. január 7-én tartott teljes ülésében

43 -volt német birodalmi miniszter „Die deutsche Justiz" című korszakos jelentőségű művében, amelynek hatása alatt van még mindig a német jogélet és jogirodalom, mesteri tollal rámutatott. Talán nem is véletlen műve, hogy ezt az inflációs veszedelmet a német birodalomban ismerték fel a maga teljességében dőször, ahol t. i. a tételes jogszabályok túltermelése a legnyomasztóbb. De nálunk is siilyos a helyzet. Törvénytárunkban 1865-től kezdve napijainkig közel 2700 törvénycikk látott napvilágot, ezek között számtalan nagyterjedelmű törvénykönyv. Ehhez járul a miniszteri rendeletekben és helyhatósági szabályrendeletekben incorporált óriási joganyag. A jogszabályok tűrhetetlen elszaporodására célozva méltán tehette dr. Simons, a Reichsgerichtnek nem régiben nyugalomba vonult kitűnő elnöke azt a kijelentést: hogy minden egyes cselekvő és alkotó ember életét drótakadály módjára állja el a parancsoló és tiltó jogszabályoknak beláthatatlan tömege, amelyen át a legbölcsebb ügyvéd és biró is alig talál kivezető utat. Ennek az inflációs veszedelemnek a felismerése nyomán a legkülönbözőbb — nem egyszer bizarr -— tervek merültek fel odaái. Olvastam olyan indítványról, amely a német minisztériumok délutáni hivatalos óráit kivánta volna megszüntetni, hogy ezeknek a kormányhatóságoknak ne legyen alkalmuk annyi javaslatnak kidolgozására. Amivel szemben felhozták, hogy ennek a rendszabálynak nem lesz meg az óhajtott eredménye, mert föltétlenül a miniszteriális személyzet szaporítására fog vezetni, vagyis anélkül, hogy a helyzeten változtatna, a kincstár terheit fogja növelni. Az a gondolat is felmerült, hogy aféle törvényalkotási takarékossági-bizottság volna szervezendő, amelynek retortáján kellene azután minden új javaslatnak átesnie. III. A tételes jogszabályok további túltermelésének megakadályozása céljából ennek a bajnak a keletkezési okait minden irányban fel kell tárni. Kiemelkedő szerepe van e részben annak a ténynek, hogy életviszonyaink rohamosan változnak és mindinkább szövevényessé válnak. Ez vezetett az állandóan szaporodó és szétágazó szakjogok keletkezésére és a szakjogászkodás kifejlődésére úgy az elméletben, mint a gyakorlatban. A túlságos specializálódásnak mérhetetlen hátránya, hogy a jogász elveszti általános tájékozódását és a jog egységes, szer4*