Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Az egyházi adóról

38 rendkívüli, pl. templom, paplak, vagy iskolaépítés céljára kivetett adó. Lehet az állami egyenes adónak százalékban meghatározott hányada, vagy csak a jövedelemadónak bizonyos százaléka, esetleg többszöröse, vagy minden állami adótól függetlenül, az egyházközség által elbírált kereseti és vagyoni viszonyoknak megfelelő adóztatás. Az 1927. évi V. törvénycikk 71. §-a kimondja, hogy ha az egyházközség olyan magasan állapítja meg az egyházi adót, hogy annak mértéke a hivők fizetőképességét veszélyezteti, joga van a pénzügyminiszternek az egyházközségi adó beszedését megtiltani, vagy az egyházi adót több évre felosztani. A kivetés ellen fellebbezésnek van helye: a) a római katolikusoknál az egyházmegye fejéhez, Budapesten külön erre a célra szervezett központi egyházközségi tanácshoz; b) a protestánsoknál a presbitériumhoz és az egyházmegyei közigazgatási bírósághoz. Az izraelita hitközségnél a fellebbezést külön erre a célra alakult felszólamlási bizottság bírálja el. Az egyházi adók beszedése vagy úgy történik, hogy az egyházi adót együttes kezelésbe vonják, ami azt jelenti, hogy az egyházközség kimutatja az egyes hívekre kivetett adót az elöljáróságnak, illetőleg az adóhivatalnak, amely az egyházi adót beírja az adófőkönyvbe és az adózó rendes adóívébe és az egyházi adó behajtásáról gondoskodik; ilyen együttes kezelésbe azonban az egyházi adó csak akkor vonható, ha az nem több, mint az egyenes adók 10%-a. Ha pedig az egyházi adó nem írható be az adófőkönyvbe, mert az együttes kezelésbe nem esik, akkor az egyházközségnek a Hátralékos adózókról hátraléki kimutatást kell készítenie s ennek a hátraléki kimutatásnak az alapján az elöljáróság, illetve a városi adóhivatal az egyházközség részére behajtja az egyházi adót és azt az egyházközségnek kiszolgáltatja. KÜLFÖLDI JOGÉLET. I. A német birodalmi fíeiehsarbeitsgericht 1929. június 15-én 659/28. sz. a. egy munkaügyi perben kimondta, hogy a nemi betegség rendesen nem tekinthető véletlenül előállott szerencsétlenségnek és ezért a négy hétig (ártott betegség idejére járó fizetését az alkalmazottnak nem Ítélte meg. Az indokok, röviden összefoglalva ezek: A német keresk. törv. 63. §-a értelmében az az alkalmazott, aki véletlen szerencsétlenség folytán szolgálatát nem teljesíti, nem veszti el a járandóság iránti igényét, de legfennebb hat hétre. A vétlenül szerzett betegség egyenlő jogi elbírálás alá esik ugyan a véletlen szerencsétlenséggel, a jelen esetben azonban az alkalmazott eljárása nem vétlen. Minthogy ugyanis köztudomású, hogy a nemi l.etegségek nagyon elterjedlek, mindenkinek, aki házasságon kívül nemileg