Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Magyary Géza emlékezete

31 árukat, amelyeket az árut előállító mindig ugyanolyan formában, nagyságban, minőségben és árban hoz forgalomba. — A versenytörvények, főleg a német* francia és az osztrák joggyakorlat e kérdésekben messzemenő oltalomban részesítik a márkacikkgyárost, amennyiben a gyáros által alkalmazott kontrolijegyeknek eltávolítását már önmagában véve tiszteségtelen versenynek minősítik, mert ezzel az illető megakadályozza a gyárost kontrollrendszerének gyakorlásában: de különösen tisztességtelen versenynek minősítik a márkacikk előírt árának be nem tartását is. — Előadó részletesen ismertette az e tárgyban hozott választott bírósági Ítéletnek a kérdés ugy gazdasági, mint jogi oldalaira kiterjedő indokolását, megvonván azokat a korlátokat, amelyek egyaránt megvédik a fogyasztó érdekeit, valamint a szabad verseny kívánalmait is. A nagy tetszéssel fogadott előadást mélyreható vita követte, amelyben résztvettek dr. Hapoch (iéza, dr. Beck Salamon, dr. Malonyai Emil ügyvédek, dr. Bernauer Zsigmond egyetemi magántanár, dr. Szobonya Béla kúriai biró és dr. Bálás P. Elemér. A felszólaltak — dr. Bálás P. Elemér kivételével — egyértelműleg elismeréssel adóztak az ítéletnek és valamennyien osztották előadó fejtegetéseit. A felszólalásokra előadó válaszolt és dr. Baumgarten Nándor elnök összefoglalva a felszólalásokat. Köszönetet mondott az előadónak, kinek fejtegetéseit az Iparjogvédelmi Egyesület külön is ki fogja nyomatni. MAGYARY GÉZA EMLÉKEZETE. Már közel ötnegyed éve, hogy Magyary Géza, a budapesti egyetem jogi karának tudós tanára meghalt és ez az idő csak elmélyítette azt a meggyőződésünket, hogy jogi életünknek olyan kiválóságát vesztettük el benne, akinek helye alig pótolható. Ebben a meggyőződésünkben megerősített az a meleghangú és nagyszabású emlékbeszéd, amelyet 1929. október 20-án a Jogászegyletben tartott Magyary Géza felelt egyik legkedvesebb tanítványa, dr. Fabinyi Tihamér egyetemi magántanár. Emlékbeszédében Magyary Gézának nemcsak életrajzát adta, hanem behatóan ismertette és elemezte irodalmi munkásságát, mely a nemzetközi jogsegély elveit tárgyaló egyetemi pályamunkán kezdve a nemzetközi jogból kiinduló és oda visszatorkolló olyan körpályát mutat, melynek centrumában a perjog áll. Ennek a visszavonultan élő, csendben dolgozó tudósnak élete szegény volt eseményekben és róla valóban elmondhatjuk Emersonnal, hogy a nagy emberek életrajza a legrövidebb, mert nem kifelé, hanem írásaikban és es< menyeiknek élnek. De annál gazdagabb volt élete eredményekben, amelyeket mint jogtudós, mint tanár és mint tudománypolitikus ért el. Irodalmi működésében a perjogász áll előtérben, hiszen PIősz Sándor mellett,