Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Magyary Géza emlékezete

32 aki nagy törvényszerkesztő zsenijével a jelenkor egyik legmodernebb és legnagyobbszerü polgári perjogi kódekszét alkotta meg, Magyary Géza dolgozta ki a perjognak hazánkban első nagy tudományos rendszerét, amely feladat különösen vonzotta az ő élesen gondolkodó, finoman elemző logikus agyát, mert a perjog éppen az ő meghatározása szerint nem egyéb, mint alkalmazott logika. Perjogi irodalmi működésének három legfőbb oszlopa a perjog alaptanairól írt első nagy munkája, a perbeli beismerésről szóló monográfiája, melyet Fabinyi jogirodalmunk leghatalmasabb vitairatának nevez és végül chef d'oeuvre-je, 1913-ban megjelent rendszeres perjogi tankönyve. Szinte csodálatos, hogyan tudott a perjog terén ennyit teremteni. Magyarázatát ez abban találja, hogy az áttörés rendkívüli nehézségeivel kellett küzdenie, de élvezhette is az úttörők, a felfedezők nagy sikereit. Működése ugyanis a perjog hőskorszakára esett, mert a perjogot ebben az időben szabadították ki a magánjog béklyóiból és alkották meg mint önálló tudományágat és ebben az időben jött létre a német, az osztrák és a magyar perrendtartás, amelyekkel világosság, átgondoltság és jogászi tökéletesség szempontjából egyetlen hasonló törvény sem mérkőzhetik. A törvényalkotók, illetve rendszerező tudósok nagy triásza: Wach, Klein Ferenc és Plósz Sándor társaságához tartozott Magyary Géza is, aki most már szintén megtért pihenni ezekhez a társaihoz, akikkel a középeurópai perjog hőskorszaka lezárul. Helyesen emelte ki Fabinyi, hogy az utódoknak nem lehet méltóbb feladatuk, mint kutatni és követni azokat a tanulságokat, amelyeket bőségesen nyújt ezeknek a férfiaknak és köztük Magyary Gézának munkássága. Az emlékbeszéd főleg éppen ezeknek a tanulságoknak kifejtésében és az elméleti és gyakorlati kérdésekre való alkalmazásában állott, aminek kapcsán emelkedett szempontokból kritikailag méltatta azokat a tudományos alapelveket, amelyeken Magyary perjogi tanításai nyugosznak. Különös figyelmet keltettek az emlékbeszédnek azok a részei, amelyek a perjogi tudomány jövő feladataival és a perjog segédtudományaival foglalkoztak, így a filozófia és a logika, a bűnvádi eljárási jog és a jogtörténet tanulmányozásának szükségességével, továbbá azzal a kérdéssel, hogy tudomány-e a perjog és hogy mi ezen a téren a tudomány és a gyakorlat helyes viszonya. Gyakorlatunkat tudományosabbá tenni, ennek a törekvésnek apostola volt Magyary Géza, de nem tévesztette szem elől a tudomány gyakorlatiabbá tételét sem, amire napjainkban most már fokozottan van szükség. Érdekesen mutatott rá ezzel kapcsolatban Fabinyi a perenkívüli eljárásoknak elméletben és gyakorlatban, jogtanításban és a jogalkotás terén egyaránt mutatkozó elhanyagoltságára és igen érdekesen igyekezett levonni Magyary működéséből a választ arra a kérdésre, hogy legyen-e, szükséges-e a perjogi reform és hogy helyesen