Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - Megjegyzések a jelzálogjogi törvényhez. Nizsalovszky Endre kommentárja kapcsán

425 örökösei szerzik ezzel meg. Ha pedig mindez lehetséges a végrehajtási jelzálogjognál, miért Volna elvileg lehetetlen a jogügyleti jelzálogjognál? A 27. lapon azt mondja a szerző, hogy a jelzálogos hitele aé halála után, amíg a jelzálogjog valamelyik örökösre nincs átirva, a jelzálogos követelést az örökösödési eljárási törvény 90. §-a értelmében kirendelt ügygondnok érvényesítheti, ha az örökösök másképen nem állapodtak meg. Ámde "örökösödési eljárási törvényünk nem teszi az örökösödési eljárást azon az alapon kötelezővé, hogy a hagyatékhoz jelzálogos követelés tartozik, ennélfogva - - ha valaki nem kéri az örökösödési eljárást — korlátlan ideig maradhat a jelzálogos követelés az örökhagyó nevén és az örökösödési eljárási törvény 90. §-a sem kerülhet alkalmazásra, kérdés, kényszerítve vannak-e az örökösök arra, hogy a jelzálogjog érvényesíthetése végett kérjék az örökösödési eljárást' Azt hisszük, nincsenek. A magánjogi törvénykönyv javaslatának 2080. §-a szerint a hagyatéki adóstól az örökös már az átadás előtt is követelheti tartozásának kitizetését, ha hitelt érdemlően kimutatja, hogy az örökösödési jog kétségtelenül és egyedül őt illeti, sőt enélkül is perelhet arra, hogy a követelést az adós birói letétbe helyezze. Sem elvileg, sem a magánjogi törvényjavaslat szerint, sem a mai gyakorlat szerint nem tartjuk kétségesnek, hogy letétbe helyezésre a társörökös is perelhet. Több ponton nem értünk egyet a szerkesztőnek a tulajdonosi jelzálogjogra vonatkozó fejtegetéseivel. A tulajdonosi jelzálogjog első esetét a jelzálogjogi törvény 9. §-a tartalmazza. Ha más a jelzálogjog tulajdonosa és más a követelés személyes adósa, és kettejük közül a tulajdonos fizeti ki a követelést: ez már a kötelmi jog szabályai szerint magával a lizetéssel átszáll reá. A követelés átszállásával pedig együtt szokott járni a biztosító jogoknak, tehát a jelzálogjognak az átszállása is. Csakhogy a mi esetünkben a jelzálogjog magát a íizető tulajdonost terheli, jelzálogos hitelező és jelzálogtulajdonos pedig ugyanaz a jogalany az általános szabályok szerint nem lehetne. Minthogy azonban az adott esetben a torvény szükségesnek tartotta, hogy a űzető ingatlantulajdonos mégis megszerezze a jelzálogjogot: ez alól az általános szabály alól kivételt tett és megengedte, hogy a űzető tulajdonos a saját ingatlanán szerezzen jelzálogjogot, vagyis, hogy az ingatlanon tulaj donosi jelzálogjog keletkezzék. — De lehetséges, hogy a fizető ingatlantulajdonos egyszermind kezes — mondjuk az egyszerűség kévéért készűzető kezes — is volt. A követelés a kezességre vonatkozó jogszabályok szerint ebben az esetben is átszáll reá a lizetéssel, de a törvény szavai szerint a jelzálogjog nem szállna rá ál, minthogy a kezes maga is személyes adós, a törvény szavai pedig csak akkor engedik meg a jelzálogjognak tulajdonosi jelzálogjogként való átszállását, ha a űzető tulajdonos nem személyes adós. A szerző a törvény szavainál megáll és nem vizsgálja azt, hogy az eredmény valóban megfelel-e a törvény akaratának, ezért állásfoglalása nem megnyugtató. Nem azt akarjuk mindezzel mondani, hogy a szerző véleménye belső érvekkel nem támogatható, csak azt mondjuk, hogy azok a külső érvek, amelyeket a szerző használ, magukban nem megnyugtatók, mert nem győzik meg az olvasót arról, hogy a törvény szavai fedik a törvény valódi akaratát. Ugyanez áll a közönséges kezes és az egyetemleges adóstárs fizetésének eseteiben is.