Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A szovjetházasság az angol bíróság előtt

414 utasítja el: ,,it confounds incidents with essence; it makes the rights under a contract, or flowing from or arising out of it, parcel of the contract; it makes the mode in which judicatures deal with such rights, and with the contract itself, part of the contract." (ez összetéveszti az eshetőséget a lényeggel; ez egy jogügyből származó, folyó vagy azon alapuló jogokat a jogügylet egy darabjává teszi; azt a módszert, ahogy az igazságszolgáltatás ezekkel a jogokkal és magával a jogügylettel szemben eljár, a jogügylet egy részének tekinti). Felperes azt állítja, hogy az ő szándéka a házasságkötéskor az volt, hogy egész életére lekötelezze magát. Az egyes országok törvényhozása különböző feltételek mellett engedélyezi a házasság felbontását az egyik ország könnyebbé, a másik kevésbbé könnyűvé teszi a válást. Ha már mostan a jelbonthatóság lenne a házasság érvényességének a próbaköve, a házasság érvényessége a különböző törvényhozásoknak megfelelően változna, ami egy lehetetlen állapot volna. Igaz ugyan, hogy az angol ember — folytatja az itélet — vissza riad oly könnyű válási feltételek fennforgásától, amilyenek Oroszországban ma uralkodók. De az angol jog szerint az érvényes házasságnak, amint Hgde v. Hyde ügyben kimondatott, két sajátossággal kell bírnia: kell, hogy egy férfi és egy nő között forogjon fenn és hogy az életre szóljon, hacsak állami akaratkijelentés folytán (hogy ez birói, vagy nem birói úton történik, az mellékes) előbb felbontást nem nyer. Ezeknek a kívánalmaknak a szóbanforgó házasság megfelel. A könnyű felbontási lehetőségek, melyek csupán lehetőségek, nem képezhetik a házasság érvényességének próbakövét. Ennélfogva a Court of Appeal az elsőbirósági Ítéletet megsemmisíti," a vitakérdésre oly módon felel, hogy a felbontandó házasság a!: angol jog értelmében érvényes házasság. Az ügy iratait pedig a válási per eldöntése végett az elsőbirósághoz visszaküldi. Az angol jog szempontjából ez az itélet két irányból bír nagy jelentőséggel: Először itt megtaláljuk a szerencsés megismétlését annak a módszernek, mely oly alkalmasnak bizonyult a Bethell v. Hildyard néven ismert ügy eldöntésére, vagyis annak a körülménynek méltánylását, hogy mi volt a felek szándéka a házasságkötéskor. Másodszor látjuk a már Lord Brougham által felvetett gondolatnak alkalmazását, hogy a jogügylet folyományai, az abból származó eshetőségek („incidents"), azaz a házasság felbonthatósága, az ügylet lényegének érvényessége tekintetében („essence") irányadók nem lehetnek. Ez az alkalmazás folyománya az u. n. effektív hatás tanának1, mely azt tanítja, hogy valamely jogviszonylatnak csak ama része, eleme utasítandó el a közrendi klauzula alapján, mely önma1 Lásd: Dr. Váü Ferenc: A közrendi klauzula és nemzetközi magánjogi joggyakorlatunk, a Szladils szeminárium kiadványai, 1. füzei, Pécs, 1928. p