Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A szovjetházasság az angol bíróság előtt

413 kettőt emeljük ki, mint olyant, mely különösen híven tükrözteti vissza az angol joggyakorlat álláspontját a külföldi házasság érdemének megítélése tekintetében. Az alábbiakban tehát a szovjetházasság esetét kívánjuk ismertetni. A szovjetházassági eset a Nachimson v. Nachimson (Times Law ReportSj Vol. 46. No. 10.i nevel viseli. Felperes 1924-ben a moszkvai házasság-feljegyző hivatalban kötött házasságot alperes férjével. Később Angliába költöztek. 1929-ben alperes a reá nézve illetékes párisi orosz konzulátustól (a diplomáciai viszony Angliával akkor meg helyreállítva .nem volt) bizonyítványt nyert arról, hogy házassága a szovjet válási szabályok értelmében felbontatott. Utólagosan a íelperes is kapott erről értesítést. Minthogy alperes újból megházasodott, az Angliában lakó leiperes házasságtörés címén bontási keresetet indított az angol bíróság előtt. Az elsőfokú bíró (Mr. Justice Hill) azonban kijelentette, hogy mielőtt a házasság (elbontásának kérdésébe bocsátkoznék, meg akar arról győződni, hogy van-e egyáltalán érvényes házasság a lelek között, amit fel lehet bontani. A bizonyítási eljárás befejezte után Mr. .Justice Hill úgy döntött, hogy a „szovjetházasság" angol jog értelmében nem házasság. Hivatkozott a Hyde v. Hyde és a Bethcll v. Hildyard esetekre és Lord Penzance meghatározására. Egy „házasság", mely az egyik tél egyoldalú kérésére bármikor felbontható, nem fedi az angol jog házasság fogalmát, mely egy életre szól és csak kivételes esetekben birói Ítélet alapján bontható fel. Amint látjuk, ez az indokolás teljes mértékben megfelel a mi kir. Kúriánk P. III. 1616/1926. sz. Ítélete gondolatmenetének és a közrendi klauzula alkalmazását veszi alapul. Az elsőfokú Ítélet ellen felperes fellebbezett és így a Court of Appeal I fellebbezési bíróság), két napon keresztül foglalkozott a kérdéssel. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy alperesi ügyvéd a tárgyalás során — ahol e sorok írója is jelen volt — hivatkozott a magyar kir. Kúria szóbanforgó Ítéletére és annak indokolására. 1930. május 15-én hirdette ki a fellebbezési bíróság elnöke, a Master of the Rolls (Lord Hanworth) a nagy érdeklődéssel várt ítéletet. Az Ítélet a ,,locus regit actum" alapelvből indul ki és megállapítja, hogy ennek a szabálynak a lelek teljes mértékben eleget tettek. Ezután vizsgálat tárgyává teszi, hogy helyesen járt-e el az elsőfokú biró, midőn a szovjet jogban gyökerező igen könnyű felbontási lehetőségek miatt a lelek közötti házasságot nem kívánta oly házasságnak tekinteni, mely az angol jog értelmében felbontható. A megválaszolandó feladat — mondja az ítélet — tehát röviden az, hogy vájjon a házasság felbontásának módja és feltételei a házasság érvényességének kritériumát képezhetik-e akkor, midőn a házasság egyébként monogám és az irányadó jog többnejűséget nem ismer. A felelet erre a kérdésre — és most az ítélet az egész elméletnek úgylátszik kimeríthetetlen forrásához tér vissza — a Warrender v. Warrender (1835., 2. Cl. & F. 488.) ítéletben található, mikor Lord Brougham a két kérdéskomplexum felcserélését a következőképen