Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 1. [r.]

404 Ha a jogot a fenti teljesen gyakorlati értelemben vesszük, ugy a jog és a jogok, valamennyien redukálhatok egyértelmű jelrendszerre, de elemeik egyszerűsége csupán csak viszonylagos és technikai egyszerűség. Kováts Elemér dr. munkái egy ily redukció első kisérletét jelentik, amelyet a szerző a magyar jogi gyakorlaton hajtott, végre. Kováts Elemér dr. szemei előtt főképpen gyakorlati cél lebegett. E célt röviden így foglalhatjuk össze: Mivel a nyelv képtelen egyértelmű módon kifejezni a jogi fogalmakat, hozzunk létre oly grafikai jeleket, amelyek közvetlen és adekvát módon fejezik ki ezeket a fogalmakat és ezáltal lehetővé teszik annak a számos félreértésnek és ellentmondásnak az elkerülését. amelyek a természeténél fogva bizonytalan és pontatlan jogi nyelv használatából erednek. Az ideográfia bevezetése lehetővé fogja tenni a jogi gondolkodás gazdaságosabb és logikusabb működését. Kováts dr. nem a már fennálló jog elméleti tökéletesítését, hanem a mindennapi jogi élet egyszerűsítését tűzte ki célul. Mint ő maga többízben hangsúlyozza, a gyakorlat síkján, mondjuk a „negotium" síkján kíván maradni. Éppen kísérletének ez a gyakorlati és technikai jellege teszi számunkra lehetővé, hogy pontosan körvonalazzuk az ideográfia jogi alkalmazásának jelentőségét. Előzőleg azonban röviden érintenünk kell azt a kérdést, minő viszonyban áll egymással a jog területén az elmélet és a gyakorlat. A jog a maga egészében gyakorlati és elméleti részéve! együtt gyakorlati disciplina. A jogra is érvényes az, amit Lévy Brühr"a francia szociológiai iskola egyik megalapítója a morálról mondott, hogy t. i. az gyakorlati és elméleti részében egyaránt egy célt szolgál, a cselek vés szabályozását. Egy jog, még ha tisztán elméleti akarna is lenni, mindig normatív marad és éppen ezért sohasem lehet teljesen elméleti. Csakhogy mig a gyakorlati jog leszáll a cselekvés konkrét részleteibe, az elméleti jog igyekszik a kötelem, a jog, az igazságosság legmagasabb formuláihoz felemelkedni.7) Mig az anyagi technika a gépek és eszközök gyártása nem más, mint a kollektivitásnak egy külső anyagi miliőhöz való alkalmazkodása, addig a jog és általában a morális disciplinák a kollektivitásnak saját belső környezethez való alkalmazkodásai a jogi és erkölcsi fogalmak olyan eszközök, vagy gépek, amelyek lehetővé teszik, hogy ennek az emberi és társadalmi miliőnek energiáit meghódítsuk. E két technika, anyagi és társadalmi technika fölött foglalnak 7 Lévy-Bruhl: La Morafe el la Science des Moers, 12—13. p.