Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - Kováts Elemér dr. jogfogalmi jelrendszere. 1. [r.]

403 és tüstént nyilvánvaló fogalmakra való redukálását értjük. Azokban a tudományokban, amelyek nem történelmi jellegűek, ez a redukció mindig többé-kevésbbé lehetséges. Azok az adatok, amelyekhez elemzésünk útján e tudományunkban eljutunk, egy oly kollektív perceptio alapvető elemei lesznek, amely az egyéni perceptio természetes meghosszabbítása.6) Az úgynevezett szellemi tudományokban a helyzet lényegesen módosul. Nemcsak minden egyes fogalmat a köznyelvből vett szavakkal jelölünk, amely szavak éppen emez eredetüknél fogva többféle jelentéssel bírnak, affektívek, határozatlanok és ellentmondóak, hanem maguknak a fogalmaknak is, amelyek a szavak mögött rejlenek, valóságos történelmi múltjuk van, amely az idő végtelenségébe nyúlik. A szó matematikai értelmében vett meghatározásuk lehetetlenség. Nem lehet őket egyszerű és alapvető elemekre visszavezetni. Inkább organikus lényekhez, mint az ész holt eszközeihez hasonlóak. A fentiekből következik, hogy elképzelhető ugyan egy bizonyos morális vagy jogi gyakorlat axiomatizálása, a jog és a morál tudományának axiomatizálása azonban lehetetlenség. Eljuthatunk egy bizonyos kollektív technika alapvető elemeihez ép ugy, amint egy anyagi technika rendszeres leírásának során oly eszközökhöz juthatunk el, amelyek a legegyszerűbb, más gyakorlati funkciókra már vissza nem vezethető müveleteket hajtják végre. Ha egy tényleges jogi állapotot egy ország jelenkori, működésben lévő jogát akarjuk leírni, kétségtelenül elérkezhetünk ennek a kollektív technikának alapvető elemeihez, alapeszközeihez, azonban ezek az elemek elméleti, történelmi és szociológiai szempontból tekinteve nem lesznek abszolút értelemben egyszerűek. A kötelem fogalma pl. a jelenkori jogi gyakorlat számára alapvető, irreduktibilis, „axiomatikus" elem lesz. A jog történelmi és szociológiai tudománya számára azonban ez a fogalom sem nem egyszerű, sem nem irreduktibilis, hanem egy kollektív fejlődés eredménye. Létrejöttét az egész társadalom történelmi fejlődése határozza meg. *) Az axiomatizálódás komoly akadályokba ütközik az intra-alomikus jelenségek fizikájában. — Az okság és determinizmus régi fogalmai itt elvesztik szokásos értelmüket. — „Azoknak a fizikai individuumoknak a területén vagyunk itt, úgymond a Nobel-díj nyertes de Broglie, amelyeket nem lehet egyszerű módon megjeleníteni és sohasem lehet tökéletesen leírni." (L. de Broglie: Déterminisme et causalité dans la Physique contemporaine. Revue de Métaphysique, 1929. okt.—dec. 442. o.) E kérdésre vonatkozólag v. ö. Winter: La Physique intéterministe, Revue de Métaphysique 1929. ápr. és T. Bialobrzeski: Sur l'axiomatisation de la physique, Revue de Métaphysique 1928. ápr.