Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A jelenkor jellemző jogi törekvései

399 a törvényben megvalósítani kivánt valódi közakaratot kutatni és azt bizonyos szabadabb magyarázat utján az egyes esetek sajátosságának figyelembevételével a törvénynek gyakran nem szabatos szavaival szemben is érvényre emelni, úgy vélem, annyira e téren még sem lehet elmenni, amennyire az u. n. „szabad jogszolgáltatás" gondolatának hivei még minimális követelményeikkel is elmenni kívánnának, hogy t. i. a bírónak joga legyen egy érvényben lévő törvénynek világos és határozott rendelkezésével is szembehelyezkedni, ha egyéni meggyőződése szerint a törvényhozónak másként kellett volna rendelkeznie. Épen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy ez a meglepő gondolat nem nyert s nem is nyerhetett tágabb körben elterjedést és helyeslést. Már Unger József, Biilow Ottó, Klein Ferenc és mások megadták Cn. Flavius gondolatára a kellő választ. Jól mondta Klein Ferenc: Der Kampf um die Rechtswissenschaft c. értekezésében (Reden, Vortráge, Aufsátze, Briefe I. k. 396—401. 1.) „Nem kell épen jogásznak lennie az embernek, hogy ösztönszerűleg megérezze e felfogás hibáit. A kereskedő vagy az iparos, akinek kiterjedt üzleti összeköttetése van, ugyanis mihelyt efféléket ball. mindjárt azokra a különböző bíróságokra és bírákra fog gondolni, akikkel az idők folyamán dolga akadt. Vissza fog emlékezni azokra az úgynevezett eredeti, originális Ítéletekre, amelyek egész sorát a jól elintézett jogviszonyoknak egyszerre kétségessé tették és végül ijedten fogja kérdezni, hogy ezentúl most már ezek az esetek sokszorosodni fognak-e s ö védtelenül lesz-e kitéve sok bírói személy szubjektív elgondolásainak és jogérzetének?"" „A római praetor és a kevésszámú legfőbb angol biró — Úgymond — szükségletből megteheti ezt, de az ezer és ezer személlyel betöltött igazságszolgáltatási apparátusára nézve a modern kontinentális államoknak, ez ép oly lehetetlen, mint amily lehetetlen lenne az Ítéletek fokozatos felülbirálatának lehetősége szempontjából is; mert az utóbbi az alsó bírói mérték azonosságán alapszik, míg ellenben minden bírónak feljogosítása arra. hogy .eremtö akaratát szabadon érvényesítse, elvileg kizárja ezt az azonosságot". „A jog — úgymond — egyáltalában nem a biró tulajdona, hanem közjó, amelynek nem abban áll a legfőbb értéke, hogy a biró kevésszámú esetben meg tudja találni a helyes birói döntés szabályát, hanem abban, hogy a jogkereső közönség milliónyi ügyében meg legyen a mindennapi élet számára szükséges döntéseknek szilárd és biztos alapja". VIII. Ha a modern jogfejlődés mozgató és ható erőit általában tekintjük, a kor szociális eszméiben és törekvéseiben látjuk azt a Ugnagyobb erőt, amely a jog alakulására, tartalmára és fejlődésének irányára a legmesszebb terjedő hatást és befolyást lenne képes gyakorolni. Azt a teljes átalakító hatást azonban, amely egy egészen új jogrendszer kialakulását jelentené, csak az egész társadalomnak a sociaíis eszmék szerinti olyan teljes átalakulása hozhatná meg, ami-