Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A jelenkor jellemző jogi törekvései

397 létének megalkotásában, hogy ezek a kérdések már teljesen megérlek az egységes szabályozásra. Az ez év tavaszán egybehívott államközi értekezlet ugyanis az államok felelősségének és a parti tengernek kérdésében egyáltalában nem volt képes a mutatkozó ellentéteket kiegyenlíteni. A többes állampolgárság kiküszöbölésé tekintetében pedig egyezménytervezel jött ugyan létre, ez azonban távol van attól, hogy a kettős állampolgárság eseteit kimerítően megoldja. Azt lehet tehát megállapítani, hogy az államoknak a nemzetközi jogi tételek tekintetében mutatkozó eltérő felfogásai ma még nehéz összeegyeztetni s talán a politikai téren mutatkozó bizalmatlanság és ellentét oka annak, hogy az egyes államok a jogi téren is meglehetős mereven ragaszkodnak felfogásaikhoz. A nemzetközi íróknak az a régi álma és vágya tehát, hogy a nemzetközi jog kodifikált a.ssék. még messze van a megvalósulástól és a Nemzetek Szövetségének e téren kifejtett elismerésre méltó működése előreláthatóan még sokáig nem fog kellő eredményt felmutathatni. V. A Nemzetek Szövetsége nem valósítja ugyan meg a nemzetek teljes ji'gi egységét, mert nem egyesíti magában a világ minden államát s a benne való tagság csupán önkéntes belépésétől és bennmaradásától függ, mégis azáltal, hogy a Nemzetek Szövetsége a nemzetek közösségének szilárd jogi formát adott s lehetőséget nyújtott arra. hogy tagjainak száma hovatovább bővüljön s egykor az egész emberiséget is magábafoglalja, továbbá, hogy munkakörébe a jog egységesítésének feladatát is bevonja, a jog fejlődése terén oly nagyjelentőségű esemény, amelyet nem lehet kellően méltányolni. A Nemzetek Szövetsége ugyanis az egyébként független nemzetek felett olyan jogi alakulatot hozott létre, amely a hozzá kapcsolódó nemzeteket bizonyos mértékig fölöttük álló jogi szervezetbe foglalja össze, amely további fejlődésében a nemzetek szorosabb jogi összetartozásánali s ezzel az emberi közösség gondolatának hathatós előmozdítója lehet. VI. Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk azoknak az egy ségesftési törekvéseknek, amelyek nemcsak a szorosan vett nemzetközi jog területére nézve, hanem a nemzetek belső jogára nézve kivánnak egységes, egyöntetű szabályokat megállapítani. Azok a nemzetközi szerződések és széfvezeték, amelyek a jog bizonyos területein közös és egységes belső) jogszabályok és jogi elvek, jogintézmények megalkotására a múltban is irányultak, mint például a vasúti fuvarozás terén, a szerzői jog terén, a tengeri jog, a váltójog, a csekkjog, ujabban az adásvételi jog, a gazdasági munka szabályozásának, a büntető jog, a nemzetközi bíráskodás terén, mind olyan jelenségei a modern jog fejlődésériek, amelyek arra mutatnak, hogy az államok jogéletében mindinkább tért hódít az a felfogás; hogy az élet bizonyos viszonylataira nézve, a nemzetek közös érdeke egységes belső jog és azt biztosító egységes bíráskodás megalkotását kívánja meg. Bármennyivel utópisztikusabbnak tűnik is fel ma a nemzeteket