Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

254 tételére általában nem is fognak gondolni, s ezért az ily engedménynél rendszerint a feleknek csak az az akarata lesz megállapítható, hogy engedményes az adóssal szemben ily minőségben lépjen fel, a behajtott összeget pedig — esetleg a saját követelésének levonása után — az engedményezőnek szolgáltassá ki. Kétségtelen egyébként az is, hogy incasso-engedmény esetén a felek akarata inkább az, hogy a követelés az engedményessel szemben az engedményezőnél maradjon (Löbl idézett értekezése). Az adóst illetően egyébként közömbös az, hogy az engedményező és engedményes közötti viszonyban a követelés valósággal átment-e az engedményes vagyoni körébe. Az incassoengedmény esetében ugyanis az adóssal szemben az engedményes úgy a perjog, mint az anyagi jog szempontjából ugyanoly jogállást foglal el, mint az engedmény egyéb esetében az engedményes. A pert mint engedményes indítja meg a saját nevében, a követelést a saját jogaként érvényesíti, — kereseti jogát az engedményessel legitimálva. Perbeli állását tekintve, az alperesként perbevont adóssal szemben épp úgy felperesnek tekintendő, mint az engedmény egyéb eseteiben az engedményes. Az pedig nem tartozik az alperesként perije vont adósra, hogy az engedményező és az engedményes között milyen megállapodás létesült. S a perben az engedményesi és felperesi minőségen nem változtat az sem, ha az alperes tudomást szerez a fiduciarius viszonyról (pl. ha a csatolt okiratból kitűnnék is, hogy az engedményezés behajtás végett történt). A bíróság azonban hivatalból vizsgálja azt, hogy nincs-e oly követelés érvényesítéséről szó, amelynek engedményezése tiltó jogszabályba ütközik (pl. H. T. "4. és 89. §-a). Annak a megengedése, hogy a követelés alanya a követelést behajtás céljából és csak az adósra kiterjedő hatállyal engedményezhesse valakire, — az adóst általában véve nem juttatja hátrányosabb helyzetbe. A*z adós ugyanis ily esetben is. épp úgy mint az engedményezés egyéb eseteiben, az engedményesnek ellenvetheti mindazokat a kifogásokat, amelyeknek alapja az engedményezővel szemben az engedményről történt értesítés előtt is már megvolt, s érvényesítheti az engedménves ellen is az engedményezővel szemben fennálló ellenköveteléseit ugyanolyan feltételek melleit, mint aminők mellett azt rendes engedmény esetében tehetné. Az adóst a fiduciarius engedmény esetében is az ellene érvényesített engedmény megvédi az ellen, hogy az engedményező vele szemben utóbb fellépjen. Mivel a fiduciarius engedmény esetében az engedményező és az engedményes közötti jogviszony nem tartozik az adósra, ezért az adós egymagában abból, hogy ily engedmény jött létre, az engedmény színlegességél nem vitathatja. Egyébként is ilv