Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

255 esetekben a felek (engedményező és engedményes) komoly akarata az, hogy az engedményes az adóssal szemben új hitelezőként érvényesítse a teljesítést. Nincs azonban elzárva az adós (alperes) annak az érvényesítésétől, hogy az engedmény Csalárdul egyenesen az ő hátrányos jogi helyzetbe való juttatása céljából jött létre. Ilyen eset az. amikor az engedményezi") a költségek fizetése alól az engedmény útján kiván szabadulni s a költségek viselésére az engedményes nyilván nem képes, — vagy amikor valaki az engedményezéssel a rajta be nem hajtható ellenkövetelésnek beszámítás útján való kielégítését kívánja meghiúsítani, amely ellenkövetelés az engedményessel szemben be nem számítható. Ugyancsak fidueiarius viszony keletkezik akkor is, ha a követelés valóságos átruházása esetén az engedményes abban állapodik meg az engedményezővel, hogy a követelést a saját nevében a saját jogaként az utóbbi érvényesítse az adóssal szemben, s ehhez képest az engedmény joghatálya ne terjedjen ki az adósra (csendes engedmény). Ilyenkor az engedményez/'), aki az engedményesnek csak fuluciariusa, jogosítva van a követelést, habár az már nem az Övé, felperesi minőségben a saját jogaként az adóssal szemben perelni, feltéve, hogy sem ő, sem az engedményes az adóst az engedményezésről nem értesítette, mert az értesítéssel az engedmény az adóssal szemben is joghatályossá válik. Ebben az esetben a felperesként fellépő engedményező nem tartozik kereseti jogát legitimálni, mert az adóssal szemben annak a jogviszonynak alapján lép fel, amelyben az általa kötött ügyletből, vagy az adós más kötelmet alapító fényéből folyóan az adóssal áll. A csalárd összejátszás kifogása itt is felhozható. II. Azzal a kérdéssel, hogy mennyiben érvényesítheti a felperes másnak jogát az ettől nyert megbízás érteiméhen a saját nevében, a Reichsgericht az 1918. évi június 5-én 279/17. sz. alatt hozott határozatában igen behatóan foglalkozott. Az ezzel a határozattal elbírált esetben a felperes a csatolt okirat szerint megbízást kapott a jog alanyától, hogy ennek jogát a peres és végrehajtási eljárás során saját nevében érvényesítse. Határozatának indokolásában helyesnek tartja a Reichsgericht a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint az incasso-engedményes — legalább is az adóssal szemben való viszonyban — hitelezővé lesz. Ezzel kapcsolatban megállapítja a Reichsgericht az indokolásában, hogy az adott alkalommal az incasso-engedmény esete fenn nem forog, mert a csatolt okiratban nincs oly kijelentés, amelyből a jog átruhá-