Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény (1900:XXV.) a bírói gyakorlatban

10 tilalmak áthágásának kérdése. így megtörténik, hogy házi iparcikkekre vonatkozó gyűjtésnél, például háziiparilag feldolgozott vászonnemüek, vagy selyemdísztárgyak felkínálása alkalmával a gyűjtő a feldolgozott anyag gyári nyersanyagára is felvesz rendelést, vagyis háziiparilag fel nem dolgozott vászonra, selyemre, fonálra. Ez nyilván a törvény tilalmába ütközik. Megtörténhetik továbbá az is, hogy amidőn a rendelésgyü jtő a kisbirtokosokkal a rendelet 6. §-ának 4. pontjában felsorolt nagyobb gazdasági gépekre szerződést köt, vagy azoktól rendelést felvesz, az erre vonatkozó okiraton a rendelő aláírását a községi elöljáróság által nem hitelesítteti. Addig, míg a rendelők vagy a vevők a megvett nyersanyagot fel nem használták, azt szét nem vágták, fel nem dolgozták, vagy a gépet megtekintés, esetleg próba után elfogadni nem akarják, használatba nem vették s mindkét esetben a vett árút eredeti alakjában visszaadni tudták s akarták, a törvény alkalmazása simán bonyolódik le. Az eredeti állapotba való visszahelyezés könnyen megtörténhetik. Mivel a megrendelővel szemben hatálytalan „ügyletkötés" alapján az eladó jogokat nem érvényesíthet, a legalkalmasabb megoldás részére is, hogy az árúját visszaveszi. A törvény jogi hatásának értelmezése a birói gyakorlatban eltér annál a tényleges helyzetnél, amikor a rendelő vagy vevő az árút átvette, megtartotta, felhasználta, hoszszabb időn át használta s arra már részletfizetéseket is teljesített, vagyis akkor, midőn a rendelés vagy szerződés megkötéséi követő konkludens tényekből, esetleg a vevőnek kifejezett nyilatkozatából felismerni lehet azt az akaratát, hogy ő a szállított árút megtartani, használni, vagy felhasználni kívánja. A különböző birói gyakorlat egyikének álláspontja az, hogy a törvény tilalma alá tartozó ügylet s így az alakszerűség hiányában szenvedő rendelés vagy adás-vételi szerződés utólagosan is érvényre emelhető az által, hogy a vevő az árút átveszi, hoszszabb ideig használja, arra részletfizetéseket eszközöl, fizetési halasztásokra ujabb megállapodásokat létesít s ekként az ügylet érvényre emelésére kifejezett nyilatkozatokat tesz. Ilyen értelmű álláspont nyer kifejezést a kir. Kúriának P. IV. 1020/1912. sz. (Hiteljogi döntvénytár VII. k. 158. eset.) Rp. V. 1899/1915. sz. (Hiteljogi döntvénytár IX. k. 211. eset.) C. VII. 4859/1927. ÍJogi Hirlap 1928. évf. 468. eset; a budapesti kir. Ítélőtáblának 7. P. 10538/1926. sz. (Hiteljog tára VIII. 1. sz. eset) s a budapesti kir. törvényszéknek, mint fellebbezési bíróságnak 35. Pf. 4722/1926. és 4755/1926. számú határozataiban. Ezzel szemben a másik gyakorlat szerint a tilalom alá eső vagy az ügyletkötéskor alaki hibában szenvedő ügylet hatályossá később sem válhatik, még az esetben sem, ha a vevő az árút átveszi, azt használja, arra részletfizetéseket eszközöl s a részletfizetésekre megállapodásokat létesít. Ez álláspont szerint felek