Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

226 Az állam gondoskodásának elsősorban az igazságszolgáltatás jóságának, megbízhatóságának, olcsóságának és gyorsaságának megvalósítására kell irányulnia. Takarékosságról ezen a területen csak olyan értelemben lehet szó, hogy leszegényedett népünkre felesleges terhet hárítani nem szabad. Azt a hozzájárulást azonban, amely a hangsúlyozott vezérelv tiszteletben tartásával az igazságügyi tárcái megilleti, igenis takarékosan kell felhasználnunk, alaposan megfontolva a rendelkezésre álló fedezetnek legcélravezetőbb belső megosztását. A kormányjavaslat is nyilván igy fogja fel a takarékosság szükségességét. Az idők megnehezült járása teszi érthetővé, hogy a törvénykezési novellák ügy nálunk, mint a mieinkkel rokon külföldi perjogok területén jogászi körökben s főképpen az ezer sebből vérző ügyvédi karban izgalmakat váltanak ki. Holott az igazságszolgáltatás csődjét megakadályozni célzó reformjavaslatok a közérdek mellett az ügyvédség érdekét is szolgálják. Ugy a birói mint az ügyvédi testületnek kétségbevonhatlan érdeke, hogy a nagyközönségnek a törvénykezésbe vetett bizalma meg ne rendüljön. A végeláthatlan, a felek gazdasági célját nem szolgáló peres el járás pedig ezt a veszedelmet rejti magában. Hogy a telek gazdasági érdekei! ki nem elégítő pereskedés megrendítheti a jogkereső közönségnek a birói eljárásba vetett bizalmát, azt is egy jelentéktelen kis élményemmel demonstrálh alom. Sok évvel ezelőtt egy képet akartam berámáztatni és evégből találomra bementem az efféle üzletek egyikébe. Érdekes öreg iparosmester volt az üzlet tulajdonosa. Bársony házi sapkájával, zöld posztó-kötényével, nagy pápaszemével és rendkívül komoly ábrázatávál a régi, eéhkorszakheli, tisztes mesterekre emlékezteiéit. Minekutána a rámára és az árára nézve megegyeztünk és már épen távozni készültem, szemembe ötlött, hogy az üzlel falára egy árkus papiros van rá szöge/ve, amelyről a következő komoly figyelmeztetés szólt 1 a kundsaftokhoz: „Senkinek sem hitelezek, tessék előre fizetni!" Önkéntelen a pénztárcámhoz nyúltam, hogy alkalmazkodjam ehhez a szigorú üzleti szokáshoz, de a mester leintett, kijelentve, hogy ráérek majd a/ átvételkor fizetni. Amikor pedig erre ellenvetettem, hogy mint teljesen ösmeretlen megrendelő nem kívánhatok ilyen kivételes elbánást, a mester bizonyos zavarodottsággal a következőket mondotta: „Ne lessék csodálkozni ezen a felhíváson. De én máiigen gyakran megkárosodtam. És azután — nem tudom jogász-