Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

223 s a kincstárra hárította a bizonyításnak — gyakran súlyos ezrekre rúgó — költségeit, a bíróság előtti küzdelemben egyenlővé kívánta tenni a szegény felet a vagyonossal. Ebből az egyenlősítési célzatból azután számtalan esetben a legméltánytalanabb egyenlőtlenség következett be a másik fél terhére. Nem kell azt képzelni, hogy a megtámadott fél mindig a multimilliomosok közé tartozik, egy mérsékelt vagyoni helyzetben levő ellenféllel szemben pedig magasra felszöktetett perérték esetén úgy alakul ki mái- most a peresfelek küzdelme, mint azt a régi perdöntő párbajok ábrázolásánál láthatjuk. Az egyik küzdő tetőtől talpig felvértezve (t. i. a szegénységi jog vértjével) küzd a másikkal: aki mezítelen. A mai szabályozás mellett a legrendesebb vagyoni viszonyok között élő embert is ki lehet forgatni a vagyonából egy fantasztikus összegű alaptalan szegényjogos perrel. Hogy milyen méreteket öltenek nálunk a szegényjogon folytatott perek, azt nem voltam képes számszerűen megállapítani, mert ügyforgalmi kimutatásaink nem tartalaznak e részben adatokat. A porosz törvényszékeknél 1928-ban 231.000 polg. ügy közül 84.000-ben vettek szegénységi jogot igénybe, — a másodbiróságoknál (Oberlandsgerichteknél) 43.000 fellebb. ügy mellett 11.000 volt a szegény jogi engedélyek száma, végül a legfelsőbb bíróságnál (a Reichsgerichtnél) 4607 polg. üggyel szemben -3920 szegényjogi kérelem állott. Ebben bizonyára az általános elszegényedésnek is része van. A javaslat megkísérli a közismert visszaélések megszüntetését. Rendelkezései — amelyekkel a megtámadott feleket a zsarolási célzattal folyamatba tett ilyen perekkel szemben megvédeni törekszik bizonyára mindenfelé megnyugvást fognak k"lteni. A magam részéről még tovább mennék. Egyrészt a német Pp. mintájára törvénybe iktatnám a részleges szegényjog engedélyezésének lehetőségét, mégpedig olyképen. hogy az a túlcsigázott kereseti összegek esetén módot nyújtson a bírónak ahhoz, hogy a szegénységi jogot csupán a valószínű összeg erejéig adja meg. Másrészt pergátló kifogást biztosítanék a megtámadott fél részére abban az esetben, ha ugyanaz a felperes, akivel szemben a korábbi szegényjogos perben nyertes lett. őt ugyancsak szegénységi jogon új perrel vagy perú jítással támadja meg, anélkül, hogy az elveszített korábbi per költségeit megtérítette volna. A javaslatnak a szegénységi jogot érintő rendelkezései nemcsak a nagy közönség, hanem az ügyvédi kar védelmét is célozzák, mert tudjuk, hogy a pártfogó ügyvédi működés nagy terhe az ügyvédségnek, számos esetben közönséges querulánsok érői kében kénytelen az ügyvéd eljárni, nem számíthatván más jutalomra, mint az elkérülhétlen pervesztés után egy fegyelmi fel jelenlésre a volt kényszercliens részéről.