Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény (1900:XXV.) a bírói gyakorlatban

9 tehet, már a törvényt életbeléptető 27.483/1901. K. M. szám alatt kibocsátott rendeletében élt is s annak 6. §-ában szabaddá tette a gyűjtést a következő árúcikkekre: 1. házi iparcikkekre, de csak azon feltétel alatt, ha a megrendelést gyűjtő a cikk háziipari jellegét helyhatósági bizonyítvánnyal igazolja; 2. műszerekre és tudományos eszközökre; 3. varrógépekre; 4. nagyobb gazdasági gépekre, mint cséplőgépekre, vetőés aratógépekre, mozdonyokra, lokomobilokra, gőzekékre, gőzszivattyúkra és malomberendezésekre; 5. villamos erőátviteli és általános világítási és távbeszélő berendezésekre. A 4. pontban felsorolt cikkre vonatkozó gyűjtést a rendelet némileg korlátozza, amennyiben a 6. §. utolsó bekezdésében kimondja, hogy a kisbirtokosoknál a 4. pontban felsorolt cikkekre csak azon feltétel alatt engedélyezi a gyűjtést, ha a megrendelés a községi elöljáróság által a megrendelési, vagy szerződési okiraton hitelesíttetik. Amint a fentiekből kitűnik, a kereskedelmi miniszter rendelete a házi iparcikkekre s a 4. pont alatt felsorolt nagyobb gazdasági gépekre való rendelésgyűjtés szabadságát feltételhez kötötte. Előbbinél a háziipari jelleg bizonyítását kívánja, utóbbinál a kisbirtokosokkal szemben a gyűjtést okirati alakszerűséghez köti. A rendelet a feltételek be nem tartásához, így az alakszerűség hiányához külön joghatályt nem ír elő, az egész rendelet a törvényre való hivatkozással s annak okából intézkedik, amiből önként folyik, hogy a feltételek hiánya a rendelet alapjául szolgáló törvény értelmében bírálandó el, vagyis, aki a tilalom feloldásának feltételeit nem teljesíti, eljárása a törvényes tilalomba ütközik s így viselni köteles az azzal kapcsolatos joghátrányokat is. A törvény rendelkezéseinek megfelelőleg kötelmi jogi szempontból az alakszerűtlen szerződés a megrendelővel szemben hatálytalan. , A törvény s rendelet értelmében tehát a megrendelések gyűjtése részben feltétlen, részben feltételes tilalomba ütközik. A kir. Kúriának 1455/1914. P. számú (a ,,Polgárjogi határozatok" tárába felvett 450. számú elvi jelentőségű) határozata értelmében a rendelés feltételeit képező alakszerűségek hivatalból is vizsgálandók annak megállapítása végett, hogy az „ügylet megkötése" nem ütközik-e a törvénybe és miniszteri rendeletbe. A gyakorlati életben a feltétlen tilalmat az iparosok és kereskedők nem igen hágják át, legalább a birói gyakorlatban idevonatkozó jogvita nem igen fordul elő. Ámbár, hogy az a vevő utólagos magatartása szemponjából milyen eredményre vezethet, az alább kifejtendőkből következtethető lesz. Gyakoribb elbírálás alá kerül azonban a birói gyakorlatban a feltételes