Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

220 A német és az osztrák példa egybevetéséből az következnék, hogy a fizetési meghagyás olyan különös természetű növény, amely elszaporodik, mint a dudva, ha szabadjára hagyjuk, — ellenben elsorvad, ha erőszakkal ültetjük be valahova. A javaslat két irányban kiván változtatni a Pp.-on, nevezetesen 1000 pengőt meg nem haladó és fizetési meghagyás útján érvényesíthető készpénzkövetelésekre kötelezővé kívánja tenni a meghagyásos eljárást, továbbá eltörli a fizetési meghagyás kézbesítését követő 15 napon túl, nevezetesen a végrehajtást rendelő végzés kézbesítésétől számított 15 nap alatt ma még megengedett ellenmondást. Ami ezt az utóbbi újítást illeti, kétségtelen, hogy az első ellenmohdási határidőnek komolyabb jogkövetkezmény nélkül való elmulaszthatása a fizetési meghagyást a hitelező szemében értéktelenné teszi. Nehezebb kérdés a fizetési meghagyás kötelezővé tételének és az ezzel kapcsolatos értékhatárnak a kérdése. Etekintetben az a felfogásom, hogy a kötelező fizetési meghagyás csak azokban a netán létező értékkategoriákban érheti el a célját, amelyekben a mulasztási Ítéletek száma túlnyomó, az egyéb tárgyalási eredmény ellenben elenyészően csekély. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az adósnak nemcsak érdemleges védekezés esetében, hanem minden olyan esetben is ellenmondással fog kelleni élnie, amelyekben a jelenlegi tárgyalási rendszer mellett egyezség, szünetelés, halasztás, stb. következett be, — mert különben jogerős marasztaló Ítélet hatálya alá kerül. Ezek szerint azokban az értékkategoriákban, (ha léteznek ilyenek), amelyekben a mulasztási határozatok száma az elintézések felénél is többre terjed, indokolt volna a kötelező fizetési meghagyás, ellenben azokban a kategóriákban, ahol ez az arány nincs meg, s a mulasztási Ítéletek száma az 50%-on is alul marad, a kötelező fizetési meghagyás nem fog munkamegtakarítással járni s a tömegnapokat sem fogja feleslegesekké tenni. Hogy a mulasztási Ítéletek száma az egyes értékhatárokban t. i. a 200, 300, 4GK) stb. pengős perekben hogyan viszonylik az összes egyéb elintézésekhez, erre nézve adatok nem állanak rendelkezésemre, ezért csak elvileg jelezhettem az álláspontomat. IV. Az egyszerűsítésnek további eszköze a német és osztrák jogba beiktatott új bírósági szerv: a Reehtspfleger, magyarul talán' joggondozó vagy jogápoló volna a neve. Az osztrákok hosszabb címet adtak neki: Fachbeamte mit erweitertem Wirkungsreis, — némi malíciával talán még hozzá lehetne tenni — und mit beschrenkter Haftnng. Ez alatt azokat a segédhivatali tisztviselőket értik, akikkel bizonyos tanfolyamok útján némi jogismeretet sajátíttatnak el és akiket azután azoknak a sablonos teendőknek az ellátásával bíznak meg, amelyeket azelőtt bírák intéztek el. Tehát afféle