Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

216 szavai: „tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők, mint a hadvezérek". A világért sem állítom, hogy egyesbíráink működése nem hagy kívánni valót. De hát hogyan is várhatnánk az egész vonalon kifogástalan birói munkát tőlük, amikor az imént érintett nehézségekhez még a betöltési rendszernek az a régi hibája is járul, hogy az újonnan kinevezett bíró minden bírói hiult és tapasztalat nélkül rendszerint ebbe a legterhesebb működési k-Örbe kerül. Ezeken a bajokon kellene segíteni és nem az egész rendszert halálra Ítélni. Ha a birói szervezet eélszerű átalakításával az egyesbírák testületét megfelelően magas és egyenletes színvonalra emelnők, az egyesbirói szolgálattal hivatali előnyöket kötnénk össze és a solennitás és a technika segítő eszközeit is rendelkezésükre bocsátanák egyesbíráinknak, akkor erős meggyőződésem szerint ez a szervezet a legkifogástalanabbul működnék. Magam is voltam egyesbíró s jó lélekkel mondhatom, hogy soha sem éreztem magamat annyira bírónak, mint az egyesbirói székben. Mint törvényszéki, majd mint táblai elnök száz meg száz egyesbirói tárgyaláson voltam jelen s mindég a legnagyobb élvezettel hallgattam a képzett és gyakorlott egyesbírák tárgyalásait, akik kizárólag saját erejükre támaszkodva igazították el bölcsen, helyesen és meglepő gyorsasággal az előttük álló felek vitáit. Sok kitűnő felsőbíránk — birói karunk kiválóságai — éppen mint egyesbírák alapozták meg általánosan elismert birói hírnevüket. Ne ócsároljuk tehát, hanem gondozzuk és fejlesszük szerelettel az egyesbirói intézményt, mert csak ennek a segélyével tehetünk majd szert egy nem túlnépes, de annál nívósabb birói karra. Meg vagyok győződve arról, hogy elismerő szavaim nem fognak célt téveszteni, nevezetesen nem fogják magukra venni olyanok, akikre nem volt címezve, azoknál pedig, akiket illet, még inkább fokozni fogja hazafias áldozatkészségüket. Ezekután bizarul fog hangzani az a kijelentésem, hogy én nem vagyok az egyesbíráskodás rajongója, sőt készséggel elismerem, hogy a hármas tanácsban való ítélkezés — hasonló birói erőket véve számba, fölötte áll az egyesbíráskodásnak. Végre is három bírónak egymást kiegészítő szaktudása és tapasztalata, egymást egyensúlyban tartó világnézete, társadalmi felfogása, vérmérséklete biztosabb bázisa az Ítélkezésnek, mint az egyesbíráskodás. Csupán azt nem vagyok képes belátni, hogy ha a helyzet kényszere alatt maga a Pp. a polgári perek 86V2%-át, ezek