Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

215 sürün pereskedniük, hogy szerzeményeiknek jogosulatlan nyilvános előadását megakadályozzák, illetve megtorolják, — viszont a zenekarokat alkalmazó étteremtulajdonosok, vendéglősök és kávésok nem volnának képesek megvédeni magukat az ő szerzői jogi felelősségük mellett játszó zenekarok részéről elkövetett bitorlások •következményeivel szemben. Ugy a német, mint az osztrák jogban éppen úgy megindultak és folyamatban vannak az egyszerűsítési törekvések, mint nálunk. Ausztriában 1929-ben már a hatodik Entlastungsnovclle lépett életbe, mely a polgári törvényszéki egyesbíráskodás értékhatárát 10.000 Schillingben határozta meg, a most pergőtüz alatt álló német javaslat (Klcinc Justizreform) pedig 6000 birodalmi márkában kívánná ezt az értékhatárt megállapítani. Mind a két helyen hatályban van az u. n. Rechtspfleger-féle intézmény is, amely a sablonszerű tömeges birói tennivalókat erre a célra kiképzett segédhivatali tisztviselőkre ruházza át. I. Egyenként szemügyre véve és a tárgyalás alatt álló javaslattal is kapcsolatba hozva már az ösmert különböző egyszerűsítési törekvéseket, kétségtelen, hogy azok homlokterében a törvényszéki egyesbíráskodás áll. Elsősorban ezzel kívánok tehát foglalkozni. Már a Pp. úgy vonta meg a határvonalat az elsőfokú polgári egyes- és társasbiráskodás között, hogy a peres ügynek b'61 2%-a a járásbíróságokhoz került és csupán 13V2%-a maradt fenn a törvényszéki collegiumok számára, vagyis maga a Pp. az elsőfokú bíráskodás súlypontját az egyesbíráskodásra helyezte. Történt-e azonban valami, hogy a bíráskodásnak ezt az ágát az abban közreműködő bírák számára megkönnyítsük s nékik ezért a terhes birói munkáért valamely erkölcsi vagy anyagi előnyt biztosítsunk. Egyáltalán semmi. Magukra hagyatva, szegényes, néha szinte tekintélyrombolő milliőben, az ünnepélyességnek minden segítő eszközétől megfosztva, a legutóbbi időkig jegyzőkönyvvezető és teremőr nélkül tárgyalták, illetve tárgyalják és intézik egyesbíráink most már az egész elsőbirósági polgári perforgalmat, küzdve a folytonosan szaporodó munkateher súlyával, gyakran az izgatott felek modortalanságával és fegyelmezetlenségével. És mindezért nem terem elismerés számukra, sőt az egyesbíráskodás ellenzői az egész egyesbirói rendszert, mint a jó bíráskodás antithezisét emlegetik, amelyet minél előbb és minél gyökeresebben háttérbe kell szorítani. Ebben sok a túlzás és még több a hálátlanság. Egyesbíráink azok, akik napról-napra, óráról-órára elhintik a jog és az igazság eszméit a honpolgárok között, — az igazságszolgáltatás nagy küzdelmeiben ők a frontharcosok, ők vannak az első vonalban, a sáncokon, reájuk illenek Petőti örökszép