Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

214 a 6.5 millió lakosságú Aasztrhi legfelsőbb bíróságának (Oberster Gerichtshof) itélőbirói létszáma 27 a kereken 8 millió lakosságú Csonkamagyarország legfelsőbb bíróságának (Kúria) itélőbirói létszáma pedig 73 A lakosság számához viszonyítva a m. kir. Kúria birói személyzete 4-szer akkora, mint a csaknem olyan népességű Belgium és Németalföld legfelsőbb bíróságaié. Viszont ugyancsak a népesség arányában a Kúria létszámához viszonyítva: a német Reichsgerichtnek nem 95, hanem 560 bíróból kellene állnia az olasz semmitőszéknek ,, 93, ,, 360 ,, „ >,. a francia semmitőszéknek „ 94, „ 360 „ „ » a spanyol legfőbb bíróságnak „ 36, „ 200 „ » », az osztrák legfőbb bíróságnak „ 27, „ 60 „ „ ,. Más irányban is megkíséreltem összehasonlítást, nevezetesen egybevettem egyrészről a német Reichsgerichtnek, másrészről Kúriánknak 1928. évi ügyforgalmát. Az eredmény a következő: A Reichsgerichthez a jelzett évben 4607 polgári és 4011 büntető, összesen tehát 8718 ügy érkezett, viszont a kir Kúriához 3374 polgári és 3986 büntető, összesen tehát 7360 ügy. Ezek szerint Csonkamagyarország legfelsőbb bíróságának a forgalma csupán 15%-al maradt a nyolcszor akkora népességű német birodalom legfelsőbb bíróságának a forgalma mögött. A Reichsgerichtnél az összes ügyekből egy biróra 92, a Kúriánál pedig 100 ügy esik. Kérdem már most, hogy az adott körülmények között nem kötelessége-e mindenik felelős tényezőnek, elsősorban tehát igazságügyi kormányunk fejének, megkísérelnie minden eszközt és módot arra nézve, hogy ezek a tűrhetlen állapotok orvosoltassanak. S miféle eszközök állanak rendelkezésre, ha létszámemelésnek az előrebocsátottak szerint kizárt lehetőségétől eltekintünk. A leggyökeresebb módok egyike volna a tűrhetetlen sűrű perlekedés okainak felkutatása és megszüntetése. Ennek a kérdésnek a tárgyalása igen messze elvezetne a szőnyegen lévő témától. Az okirati kényszer célszerű szabályozása idővel bizonyára éreztetni fogja mérséklő hatását. A hasonló érdekűek társadalmi és gazdasági szervezkedése is sok terhet levehetne bíróságaink válláról. Érdekes példája az efféle szervezkedésnek „A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zenekiadók Szövetkezete", amelynek létezéséről és célktiűzéséről egyes perekből szereztem értesülést. Enélkül a szövetkezés nélkül a dalszerzőknek és szövegíróknak állandó személyes ellenőrzést kellene gyakorolniok és