Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

212 nyilvánossá vált, olyan értelmű tiltakozást is olvashattunk az ottani szaksajtóban, hogy nem szabad hozzányúlni „a mi bevált" polgári perrendtartásunkhoz. Mi Magyarországon csonkíttatlanul megvalósítottuk a mi európai hírű nagy jogászunknak, Plósz Sándornak perjogi elveit. A szóbeliségnek és közvetlenségnek az a kiküszöbölése, amiről imént szóltam, nem terheli a mi bíráink lelkiismeretét. Ámbár a német bírák is nyilván nem kényelemszeretetből, hanem egy nagyobb veszedelem, a teljes fennakadás elkerülése érdekében tértek le a perrendszerű útról. Igazságszolgáltatásunknak főképen a nagyobb gócpontok törvénykezésének korszerűtlen /lassúsága nagyrészt a Pp.-hoz való becsületes ragaszkodásunknak a következménye. Amivel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ez hiba volna, mert a törvényt elsősorban a bírónak kell tisztelnie, hanem azt. hogy reformra valóban szükségünk van. A polgári perendtartás nagy elveinek a tisztelete egyébként másképen nyilatkozik meg elméleti vitatkozás közben és másképen a gyakorlatban. Erről is elmondhatok egy kis történetet. Amikor a bpesti polgári törvényszéknél a Pp. életbeléptetése előtt állottunk, az Országos Birói Ügyészi Egyesülétben tartott egyik előadásom során egyebek között azzal a kérdéssel is foglalkoztam, hogy az átmenet nehéz időszakában, amikor a pertárból beözönlő régi rendes pereket és ezekkel párhuzamosan a szóbeli eljárásra utalt új pereket egyidőben kell majd intéznünk, tehát kettős munkateher súlya fog reánk nehezedni ,nem volna-e indokolt, az ügymenet folyamatossága érdekében, az itélő tanács előtt való közvetlen tanúkihallgatás szabályát felfüggeszteni, és ebben az átmeneti időben a tanúkat kiküldött biró útján kihallgattatni. A budapesti ügyvédi karnak egyik kitűnősége, akivel, az előadás után erről a témáról elbeszélgettem, a leghevesebben tiltakozott a közvetlenségnek ilyen — habár esak átmeneti — megsértése ellen. Szerinte föltétlenül ragaszkodnunk kell a tanúkihallgatás közvetlenségéhez, „et si fractus illabatur ornis." Multak azután a hónapok, benne voltunk az új Pp. gyakorlati alkalmazásában, mikor ugyanaz az ügyvéd-ismerősöm megjelent nálam, mint a törvényszék elnökénél és egy fellebbezési ügyben igen sürgős tárgyalási határnap kitűzését kérte, indokolván ezt azzal, hogy a járásbíróság ügyfelét, az alperest a felperesként fellépett felesége javára méltánytalanul magas havi nőlartási díjban marasztalta el. amelyet ügyfelének az Ítélet végrehajthatóságára tekintettel a visszatérülés minden reménye nélkül mindaddig fizetnie kell, amíg a törvényszék nem itél és a tartásdíjat az igazságos összegre le nem szállítja. Visszaemlékezve előbb említett beszélgetésünkre, a leg-