Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

210 Amikor, mint a budapesti törvényszék elnöke a Pp. megalkotása évében székfoglaló beszédemet tartottam, a következő bíztató kijelentést tettem bírótársaim előtt: .,lomtárba fognak kerülni (t. i. az új Pp. életbeléptetésével) a biró erejét kimerítő, tisztánlását megzavaró periratszörnyetegek!" Fájdalom ez nem következett be. Mostanában dőlt el a Kúrián egy pernek a sorsa, amelyben az előkészítő és a jogorvoslati beadványok több mint 700 Írógépelt oldalt tettek ki. A pereskedés állandó fokozódása miatt a közvetlenségnek és a szóbeliségnek ebben a megalkuvásokkal megszűkített körben való érvényesülése sincs biztosítva. Hogy mit bír el a birói szervezet és mit nem, az a legnehezebben eldönthető kérdések egyike. Ezt nem Ítélhetik sem a teoretikusok, sem azok a gyakorlati jogászok, akik az ( L;é>,z gépezet működésének csak egyik részletét ismerik. A Pp. megalkotásakor igen kedvező alkalom kínálkozott volna, arra, hogy a német igazságszolgáltatásnak gyakorlati bírák által a helyszínen való tanulmányozása útján szerezzünk előzetes meggyőződést arról, vájjon a német Pp., melynek főbb elveit a Plósz Sándor által tökéletesített formájukban átvettük, saját hazájában miképen vált be. Képesek voltak-e a köteles-.égtudó német bírák tiszteletben tartani a szóbeliségnek és a közvetlenségnek azokat a garanciáit, melyeket a német Pp. és annak nyomán mi is törvényerőre emeltünk. A magam részéről akkor kezdtem ezekkel a kérdésekkel hivatásszerűen foglalkozni, amikor, mint a budapesti kir. törvényszék elnöke, az előtt a súlyos feladat előtt állottam, hogy ennél a hátralékokkal küzdő újonnan megalakított monstrebiróságnál a Pp.-t életbe léptessem. A német szaklapok tanulmányozása útján akkoriban a következő meglepő dolgok nyomára jöttem. Az 1913. évi berlini bírógyűlés (Richtertag) tárgyalásain Lobé legfelsőbb törvényszéki biró, mint előadó felhozta, hogy a német Ítélőtáblákon (Obeiiandes-gerichteken) egyetlen panasz hallható és e'z az, hogy belefulladtak a ténybeli megállapítások és bizonyítások tengerébe, holott az értekezleten azt is megállapították, ami egyébként köztudomású, hogy a német társasbiróságok nem voltak képesek megvalósítani az itélőtanács előtti tanúbizonyítás szabályát, hanem a Pp.-uknak e tárgyú rendelkezését hallgatagon hatályon kívül helyezve, a tanubizonyítást — ritka kivételektől eltekintve — kiküldött biró útján foganatosítják. Neukoni, ugyancsak a német legfelsőbb törvényszék bírája, a Deutsche Juristische Blátter 1913. évfolyamában ugyanezzel a kérdéssel foglalkozva körülbelül a következőket mondta: Ami a bizonyítás közvetlenségét illeti, ezt a gyakorlat a tanúbizo-