Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

203 bíráskodást honosították meg a törvényszékeknél és a hármas tanácsokban való ítélkezést a járásbíróságtól a törvényszékhez fellebbezett polgári- és bűnügyekre, valamint a súlyosabb bűncselekmények elsőfokú elbírálására korlátozták. Ennek a jelenségnek okait kutatva vessünk egy pillantást a perforgalomnak a XVIII. század végén fennállott, valamint újabbi méreteire. A hétszemélyes Tábla, amelynek ' hatásköre egész Nagy-Magyarországra kiterjedt, 1794-ben — erre az egyetlenegy adatra tudtam ráakadni Schwartner Mártonnak ..Statistik des Königreichs Ungern" címmel 1798-ban megjelent munkájában — tehát a hétszemélyes Tábla 1794-ben 786 ügyet intézett el. Ezzel szemben a Csonka-Magyarország területére kiterjedő mai magyar királyi Kúria 1927-ben 8574 polgári és tüntető ügyet fejezett be. A Királyhágón inneni Nagy-Magyarország egész területére kiterjedő régi királyi Tábla 1794-ben 801 perben határozott, míg 1927-ben Csonka-Magyarország királyi Tábláinál együttesen 27.605 peres és perenkívüli ügyet intéztek el. Egykönnyen ki sem számítható, hogy miféle birói, különösen felsőbirói testületre volna nálunk szükség, ha egy törvényszéki ügy lebonyolításával elsőfokon ma is három, a másodfokon kilenc, a harmadfokon tizenegy, összesen 23 biró foglalkoznék. De az új polgári perrendtartás is kissé tágra szabta a tanácskereteket, amikor első fokon 3, másodfokon 5, harmadfokon szintén 5, összesen tehát 13 birót tartott szükségesnek egy törvényszéki ügy végleges elintézéséhez. A táblai ötös tanácsoktól a perrendtartást életbeléptető 1912. évi LIV. t.-c. eltekintett és a tanácstagok számát háromra csökkentette a törvényszéki hármas tanácsoknak leépítése pedig — amint már említettem — a háború és a forradalmak után vette kezdetét. A magam részéről aggálytalannak tartom azt a törekvést, amely a birói erőkkel és a birói fórumokkal v.aló pazarlást korlátozni kívánja. De amint említett felsőházi beszédemben is kiemeltem, ez az álláspontom azon a feltevésen alapszik, hogy ennek az irányzatnak kapcsolatosnak kell lennie a birói állások megszilárdításával, az itélőbírák társadalmi súlyának és anyagi függetlenségének fokozásával, szóval, hogy eltérő jogrendszereink ellenére, némileg közelednünk kell az angol felfogáshoz, amely nem a rosszul javadalmazott kishivatalnokok sorába süllyesztett bírák nagy tömegével, hanem a gondosan kiválasztott és magas polcra állított birói egyéniség tekintélyével kívánja az igazságszolgáltatás színvonalát és az abba vetett közbizalmat fenntartani. Azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne hazai bíróságainkat az imént jelzett cél fokozatos elérése végett átszervezni, a háború befejezése előtt 1917. december 16-án — amikor még az utóbb reánk szakadt katasztrófát nem is sejthettük. — foglalkoztam egy jogászegyleti előadás keretében. 16*