Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

204 Tizenhárom esztendő telt el azóta. Akik akkori előadásomat jelenlétükkel megtisztelték, azoknak emlékezetében is bizonyára elmosódtak, vagy legalább is elváltoztak az akkor közreadott eszméim, legyen szabad tehát azokat mai előadásom teljessége okából az időközben tett tapasztalatokra tekintettel némileg módosítva egy-két vonással (ismertetnem. Abból indultam ki, hogy a vidéki kultúráiét gyengén lüktető központjaitól is távoleső helyeken felállított kisebb járásbíróságaink alkotják azt a holtsúlyt, amely meglassítja igazságszolgáltatásunk gyorsabb és egyenletesebb előretörését. Ezek a kisvárosi és> falusi járásbíróságok rendszerint pazarul vannak birói erőkkel ellátva, de viszont az oda beosztott bírákra nézve rendkívül meg van nehezítve a továbbképzés kívánatos útja. Ezeket a jobb sorsra érdemes birótársainkat — akik közül számosan igazán hősies küzdelmet folytatnak a környezet áthasonító erejével, — óhajtanám onnan kiemelni és a vidéki törvényszéki székhely kulturális előnyeiben részesíteni, gondosan ügyelve másfelől arra, hogy a falu népétől ne vonjuk el azt a támaszt, amelyet számára a közfelfogás szerint a biróság közeiléte jelent. Hozzájárul a most érintett szempontokhoz az a tapasztalat, hogy minél kisebb helyen levő járásbírósághoz hirdettünk a háború előtti időkben pályázatot, annál kevésbbé volt kielégítő annak az eredménye, úgyhogy ezek a kis járásbíróságok alkották azt a tág kaput, amelyen át a gyenge elemek beözönlöttek a birói testületbe, míg ellenben a törvényszékek székhelyére szóló pályázatok a legszigorúbb kiválasztást is lehetővé tették. Akkor úgy képzeltem a kialakulást, hogy az elsőfokú bíróságoknak törvényszékekre és járásbíróságokra tagolása megszűnnék és a törvényszék központján kívül levő jelenlegi járásbirósági székhelyeken egy-egy igen mérsékelt hatáskörű biróság maradna meg, szabály szerint egyetlen idősebb, tapasztaltabb, lehetőleg magasabb rangban levő bíróval az élén. Ez az egyetlen bíró látná el megfelelő segédszemélyzettel a közigazgatási hatóságok és a közjegyzők hatáskörének kiterjesztése után a rendes bíróságoknál megmaradó perenkívüli tennivalókat, mindenesetre a telekkönyvi ügykört, ellenben a járásbírósági hatáskörbe tartozó polgári pereket és büntető ügyeket a törvényszék székhelyén összegyüjtendő bírák intéznék. A vidéki járásbíróságok jogkereső közönségének s az ott letelepedett ügyvédeknek érdekeit szem előtt tartva szabályként állana, hogy a központban működő egyesbirák az illető vidéki járás területéről felmerülő polgári pereket és a büntető ügyeket ezentúl is ott tárgyalnák s egyébként is sűrűn tartanának a régi járásbirósági székhelyen panaszfelvételi és törvénynapokat. Ennél az elgondolásnál azt a célt tartottam szem előtt, h°gy ugyanannak a törvényszéki területnek a bírái a törvény-