Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

96 általános szabálya. Még annyit tehetek hozzá, hogy nem tekintve az angol jogvidéket, a köztörvényi felelősség szabálya a tekintetben azonos, hogy a tudatot a vádnak kell bizonyítani. Lássunk ezekből néhányat. Angliában s a hozzátartozó óriási jogvidéken a terjesztő felelőssége a legszigorúbb. Itt nincs más, mint köztörvényi, helyesebben Libel jogi felelősség. Itt ismeretlen fogalom a külön sajtójogi felelősség, mert ezt felöleli a Libel jog általános szabálya. Ezen a jogterületen a terjesztő felelőssége egyrészt azért a legszigorúbb, mert kiterjed a gondatlanságig, másrészt azért, mert nem a vádnak kell a terjesztőre a tudatot rábizonyítani, hanem a terheltnek kell magát nemcsak a szándékosság alól. hanem még a köteles gondosság hiánya alól is exculpálnia, ha ezt lenni óhajtja és tudja. A vádra csak az tartozik: Ebben a nyomtatványban bűncselekmény van s te ezt terjesztetted. A felelősség külső kritériumainak ez alól a rábizonyítása alól a terhelt exculpálhatja magát, ha óhajtja és tudja. A terjesztő felelősségére ugyanis a szabály formulája a következően foglalható egy mondatba: A terjesztő felelősséggel tartozik, hacsak ki nem mutatja, hogy a terjesztés időpontjában nem tudta és őt gondatlanság sem terheli abban, hogy nem tudta, hogy a nyomtatvány bűncselekményt tartalmaz. Nem lehet vitás a terjesztő köztörvényi felelőssége a német jogban sem, amelyben a sajtójog egész területén szabály a köztörvényi felelősség és a sajtójogi felelősség csak egy ehhez járuló plus. De nem lehet vitás a terjesztő köztörvényi felelőssége pl. Belgiumban sem, a fokozatos felelősség gondolatáért felelős országban, mert erre számtalan törvényben találok kifejezett rendelkezést, de az 1891. évi március 25-én alkotott törvény 2. Art.-ban egyenesen a Code pénal 66. Art.-nak módosításaként (vagyis a köztörvényi felelősség általános szabályában) kifejezetten külön választja a felhívási cselekményekre a terjesztő köztörvényi felelősségét és kifejezetten megállapítja a terjesztőre a köztörvényi felelősséget és függetleníti ezt a kérdést attól iv kérdéstől, hogy sajtójogilag ki felelős. És még kevésbbé lehet vitás Franciaországban, amely sajtótörvénye 42. Art.-ban a fokozatban elmegy egészen a terjesztőig, vagyis, ha az előzők felelősségre nem vonhatók, az utolsó fokozaton a terjesztő formálisan, tehát a vétkességre tekintet nélkül felel, mégis ezt megelőzően a 22. Art.-ban kifejezetten megállapítja a terjesztők köztörvényi felelősségét, vagyis minden terjesztő felel a terjesztésért ha a tartalmat ismerte, („s'ils ont sciemment colporté ou distribué.") Most pedig engedtessék meg nekem, hogy visszatérjek néhány szóban a kritika szabadságának kérdésére.