Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

94 Hogy a bíróság a gyakorlatban a Btk. megalkotása után nem erre az álláspontra helyezkedett, annak oka, meggyőződésem szerint az a szerencsétlen tévedés volt, hogy a terjesztő felelősségére a szabályt általában az 1880 :XXXVII. t.-c. 7. §-ában keresték. Holott e §. szövegének ehhez a kérdéshez, amint erre lentebb rámutattam, semmi köze nincs. Hogy a nem felhívási, sajtó útján elkövetett bűncselekménvekre nézve a terjesztő felelősségének kérdése hatályos jogunkban ma a köztörvényi felelősség szempontjából nem egészen világos, — legalább előttem nem — annak oka, hogy közbejött az 1914-es sajtótörvény megalkotása és különösen a 10. §-ában és ezzel kapcsolatban a 24. §. 3. p.-ban foglalt rendelkezés. Előttem nem világos, hogy mi a törvényhozó akarata ebben a 3. pontban, mert abba a sajtórendészettel kapcsolatban s az ebben a körben elkövethető egyes cselekményekkel együtt oly egyes cselekményeket is bevett, amelyeknek a sajtórendészeten túlmenő jelentősége is van. Az csupán sajtórendészet, hogy ..a nyomda vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának nevével és a nyomtatás vagy többszörösítés helyének megjelölésével el nem látott sajtóterméket terjeszteni nem szabad." De az mái nem sajtórendészet, sőt elsősorban nem az, hogy „büntető ítélettel sújtott, bírói határozattal lefoglalt" sajtóterméket nem szabad terjeszteni és ennek folytán mindjárt következetes lesz a kérdés, hogy ezután tehát oly sajtótermék terjesztése, amely ugyan bűncselekményt tartalmaz — de nincs büntető Ítélettel sújtva vagy lefoglalva, — a köztörvények szempontjából szabad és büntetlen? És következetes ez a kérdés azért is, mert ha a törvény az ez alá a pont alá eső sajtótermékek terjesztését a 25. §. 2. pontja szerint egy minimális rendészeti jellegű büntetéssel sújtja, akkor a többi, nem ennyire nyilvánvalóan tilos sajtótermék terjesztése, nem eshetik a köztörvények büntetése alá. De éppen ilyen következetes lehet az a másik következtetés is. hogy a St. 24. §. 3. p.-ban, amely kétségtelenül a sajtórendészet célját szolgálja, a törvényhozó nem akarhatta a köztörvényi felelősséget szabályozni. Ami abban van, az nem egyéb, mint sajtórendészet, tehát az csupán a legnyilvánvalóbban tilos nyomtatványoknak sajtórendészeti szempontból is büntetés alá helyezése. Ami nem érinti sem az ilyen, sem bűncselekményt magában foglaló más sajtótermékek terjesztésének köztörvényi felelősségét. S logikus ez a következtetés azért is, mert a St. 38§-3 a büntető Ítélettel sújtott sajtótermék újból közzétételét megint a köztörvények büntetése alá utalja. De ronthatja az ily következtetés helyességét megint az a körülmény, hogy ez a 3. p. a tudatra utal ,,e körülményt ismerve", ami pedig a köztörvényi felelősség felé mutat. Az 1914-es sajtótörvény megalkotása előtt a kérdés ebből