Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

93 alkalmazni kell, amennyiben a St. eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz (St. 32. §. második bek.). Az előbbi pékiában említeti cselekmény esetében például, a sa jtó eljárásban a fokozaton felelős szerző, nem volt közöttük a köztörvényileg felelős felhívó A., B. és C. között; De lehel az esetei úgy variálni, hogy az, akit a fokozaton sajtójogilag felelősségre vonnak, szintén elkövet a köztörvény szerint büntetendő felhívást is. Itt aztán sok mindentől függ, hogy mi a helyesen alkalmazott jog szabálya. Megbüntették-e már az egyik eljárásban? Mikor követte el a felhívási cselekményt? Ugyanazon a napon, amikor a lap megjelent, vagy később? És pedig mennyivel később, esetleg a sajtóeljárás megindulása után? Hol követte el a felhívást egy és ugyanazon városban, amelyben a lapot egyébként is terjesztették? Vagy ott, ahol az egyébként terjesztve nem volt? Vagy az egyik felhívást Budapesten, a másikat Győrött, a harmadikat Szombathelyen? Mily időközök voltak a felhívási cselekmények elkövetése között? Stb., stbu Mindezekben s még számtalanul variálható esetekben a büntetőjognak általános szabályai fognak válaszolni arra, hogy miként kell az esetet egyedi sajátságai szerint elbírálni, nevezetesen súlyosító körülményként, esetleg egységként vagy többségként. A nem felhívási bűncselekmények tekintetében nem mernék ily határozott állást foglalni. A Btk. és az életbeléptető törvény tárgyalása folyamán ez a kérdés tudomásom szerint kifejezetten fel nem vetődött, de több, — a fentebb említetteken felül is — oly kijelentés történt, hogy a terjesztő a köztörvények szerint felel. Lásd még különösen: Jókai] Mór felszólalására Pauler igazságügvminiszter részéről adott választ 11878/81. Orsz. Napló XIII. 349. lapján.) Állandóan visszatér: ..a többiekre" (akik alatt a nem sajtójogilag felelőseket érti a miniszter) nézve az általános elvek állanak" . . . Azokra a Btk. általános szabálya, tehát az öntudatos szándékos eljárás alkalmazandó". A többiekben természetesen benne van a terjesztő is. Ezeknek a kijelentéseknek természetesen az az értelme, hogy magáért a puszta terjesztésért senki a világon sem felel, de mindenki felel, ha a vád rábizonyítja, hogy tudta, hogy a sajtótermék bűncselekményt tartalmaz, sőt egyenesen azért terjesztette azt, mert ezt tudta. Alig tévednék, ha azt állítanám, hogy ez volt a Btk.-et megalkotó törvényhozás akarata. Bár kétségtelen, hogy e tekintetben nincs oly világos rendelkezés, mint a felhívási bűncselekmények tekintetében. Igen, mert ebben a kérdésben a Btk. megalkotása következtében kellett rendelkezni. A nem felhívási bűncselekmények esetében a terjesztő felelőssége felől pedig azt hiszem, azért nem rendelkezett külön és kifejezetten az életbeléptető törvényben a törvényhozás, mert ezt ily élesen senki fel nem vetette, de alig is volt kétséges.