Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 2. szám - Mellettes védő - hivatalból. (Bp. 302.§. 4. bek.)
nek ezzel szemben a főtárgyaiásnak elhalasztásával járó költségeknek a védő általi megtérittetése iránt kötelezettségnek és a védő elleni fegyelmi eljárásnak törvénybe iktatása? A birósagnak tehát határozni kellett. A visszásságot és viszszaélést meg kellett törni. A védőnek ezt a szabotáló eljárását le kellett törni. A védelmet térdre kellett kényszeríteni az államhatalom előtt. Követelte ezt a büntető igazságszolgáltatás nagy érdeke, követelte ezt a birói functió zavartalan működésének biztosítása és követelte ezt nem ntolsó sorban, a közérdek által megkövetelt és nálunk mindig szentségnek tisztelt birói palást, birói tekintély. Igen, de hogyan? Szilágyi Dezső mondotta: „a törvény, mely ridegségénél fogva az élethez simulni nem tud, annak mindenkori szükségét kielégíteni nem képes, önmaga provokálja annak megtörését." A jog megtörésére azonban biró, magyar biró magát rá nem szánja, erre az egyenesen képtelen. Fenti cél elérésére tehát csak oly eljárás és intézkedéssel lehetett törekedni, mely eljárás és intézkedésnek gyökere magában a törvényben van. Egyetlen mód kínálkozott: a Bp. 302. .§. 4. bekezdésének kiterjesztő magyarázata. Ha ez a törvényhely olykép magyaráztatik, hogy a főtárgyalási elnök (vagy akár a bíróság) vádlott részére a választott védő akadályoztatása esetére és ettől feltételezetten nemcsak a főtárgyaláson, hanem az azt megfelelő időben is rendelhessen hivatalból védőt és mint ilyennek megadja a módot és lehetőséget arra, hogy a védelem ellátására teljesen és célirányosan elkészülhessen, az iratokba betekinthessen, vádlottól informátiókat szerezhessen stb. szóval mindent megtehessen, amit a védelemnek a tárgyaláson való ellátása megkövetel, a cél el van érve. Az ilyen magyarázat pedig nemcsak célirányos és indokolt, de nem is jogsértő. Nem sérti jogát sem a vádhatóságnak, amelynek ahhoz, hogy ki legyen a védő, semmi köze nincs, sem a vádlottnak, mint akinek szabad védőválasztási joga és védekezési szabadsága ezáltal egy cseppet sem érintetik sőt, aki ezen intézkedés által csak nyer, mert az ha a választott védő akadályoztatásának esete beáil, egy az ő védelmének ellátására teljesen felkészült védőhöz jut, de nem sérti az a választott védőnek sem semmiféle jogát, mert a hivatalból kirendelt védő működése csak ott kezdődik, ahol a választott védő működése az akadály folytán lehetetlenné válik és tart csak addig és megszűnik rögtön ott, amikor és ahol a választott védőnek akadályozta tása megszűnik, végül nem sérti ez a kirendelés a védelem szabadsága, függetlensége, érinthetetlensége és szentsége nagy elvét sem, sőt ellenkezőleg, ez a védelem jogterülétét szélesbiti és terjeszti ki, mert annak egy oly uj jogot ád, mellyel az ezideig nem birt, biztosítván a vádlott részére azon eddig általa nem birt nagy előnyt, hogy a legnagyobb, legszövevényesebb és legfontosabb ügyeiben a választott védő mellett ennek akadályoztatása esetére még egy másik, a védelem ellátására teljesen felkészült és részére hivatalból kirendelt védő áll a főtárgyaláson az ő oldala mellett. Hogy a vádlottnak adott ez a jog a védelem jogkörének nagy elvi kiterjesztését jelenti, ki fogja ezt bármikép is alappal kétségbe vonhatni? De a Bp. 302. §. 4. bek. itt irt magyarázata törvényes alapon nyugszik, tehát törvényes és jogos is. Jogalapját találja ez a magyarázat az ezen törvényhely által a törvényhozó által kontemplált célban, a főtárgyalás zavaralan és akadálymentes lefolytatásának biztosítása céljában.