Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A hütlen elhagyás, mint a H. T. 80. §. a) pontja alá vont bontóok

67 aprózott- tanulmányozást igényelnek s ugy vagyunk, mint a modern poéták: nincs elég lélekzetünk a gondolat klasszikus kiépiiésére, kiformálására. Vannak, akiknek volna idejök: azok az időt kénytelenek a napi élet aprópénzére felváltani. Én ezúttal a nagyobb elgondolásból csak egy részlettel: á magyar házassági jog jelzett részletkérdésével kívánok foglalkozni, mert bár néminemű egyforma határozatokkal állunk szemben, ha megvizsgáljuk: a technikai készség egyformaságának lélektelensége lep meg. Mechanikus egyformaság — a törvény rendszerének mesteri alkalmazása nélkül. A jog, mint társadalomirányitó regula, a néplélek egyénieskedő, szélsőségeket élő néhány egyede szerint. A jogeszme nem szenvedhet folytonos kigunyolást azok részéről, akik hangzatos jelszavakat keresnek a nemzet nagy tünetével szemben kiváltságos életmódjuk igazolására.8 A házasság intézményével igen furcsán szoktak az utóbbi időben elbánni az egész kérdés szempontjából, de nem szívesen foglalkoznak a bontások családerkölcsi hatásával. A bontásokat a felek az egyéni érdek, de nem a közjó, az ügy- védek az érdekképviselet, de nem a jus publicum és a birák a statisztikai ügyintézés és nem az állameszme és a családvédelem szempontjából nézik. így eshetett meg, hogy a törvény világos és rendszerbelisé gének kicsiszolt intézkedéseivel ellentétes gyakorlat foly a Kúria döntvénye, vagy elvi jelentőségű állásfoglalása nélkül. Nehéz, valóban nehéz hosszú gyakorlattal szemben felvenni a küzdelmet, mert hisz: a jogszokás is okszerű, ha a közjóra törekszik. — Már pedig a „hűtlen elhagyásra" alapított s a H. T. 80. a) pontja szerint elbírált esetekben is a magyar jogszokás a háború előtt feltételezetten a közjóra tört — tehát okszerű volt, de nem a törvény rendszerében. A hűtlen elhagyás egyes jogrendszerekben nem bontóok.9 8 Egy nemzet lassú fejlődését és a nagy tömegek törvényszerű mozgását nem lehet az egyénileg kivált egyedek nagymérvű lendületéhez szabni és kényszeríteni. Ezek a nagy reformerek elégedjenek meg az iránymiitatás dicsőségével. 9 A francia jog és ennek alapján a belga jog ezt a bontóokot nem ismeri. A Code-civil 231. $-a a házasfeleket a bontás iránti per indítására feljogosítja .... pour excés, sérices, ou injures graves .... eseteiben. A gyakorlat most már a „hűtlen elhagyást", mint törvényi szabályozás alá nem vont esetet az „injures graves" eseteként fejlesztette ki. Igen érthető ez a francia jogrendszerben, de a magyar jogrendszer a hűtlen elhagyást külön bontóokként szabályozta és a magyar bírói gyakorlatnak nem volt oka a francia jogrendszer területére átsiklani! A törvény indokolása erre részletesen rá is mutat. L. Grosschmid II. k. 683. és 688.1. Én látom az utat, amelyen a magyar bírói gyakorlat az idegen jogrendszerbe érkezett prevalicalni, azonban a magyar jogrendszernek erre kényszerítő oka nem volt és semmi vonatkozásban sem indokolható. A hűtlen elhagyást tehát a 80. §. a) pontját megvalósító tények közül el kell hagyni, hacsak a magyar bírói kar nem akarja a magyar jogreudszeres fejlesztésének útját hűtlenül elhagyni. Én is tudok a törvény szigorával szemben méltányos lenni, ha a perbeli képviselők elég értelmesek a bontópert helyesen irányítani, de a bíróság az államérdek szem előtt tartásával nem létesíthet bontóokot, recte: nem formulázhat egy tényből a törvénnyel ellenkező bontóokot! Mily egyszerű lett volna a hűtlen elhagyás mellőzésével egyszerűen az együttlakással járó kötelesség vagy a köteles tartás elmaradását, mint 5*