Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A bíró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre

57 ügyvédi pályára lépők tudásszükséglete e hivatások funkciókörének az állam személyi organizmusi rendszerben való és ez alkalommal részletes kifejtésem tárgyául nem tett helyzetóné! Eogva több, mint a közigazgatási és azoknak a hivatásoknak tudásszükségletei, amelyekre az egyetemi államvizsga és doktorátusok egyébként is képesitenek — ennek a tudásszükségleti többletnek megszerzése pedig az alábbi kifejtettek szerint az egyetemi jogi doktorátus megszerzését követő négy évi előgyakorlati és az egységes birói és ügyvédi vizsga letételét követő egy évi utógyakorlati idő kellő kihasználásával is biztositható. A mai rendszer, azaz a jog- és államtudományi államvizsga, valamint az államtudományi doktorátus fenntartásával a tanuló ifjúságnak az a része, amely a közigazgatási, azaz a nem szorosan vett jogi, vagyis nem a birói vagy ügyvédi pályára lép és az a része, melynek személyi viszonyai, vagy egyéb életkörülményei a jogtanulmányaiknak a jogi doktorátus előtt való befejezését követelik, tanulmányi pályájukat már e tanulmányi fokon is befejezhetik. Ez a lehetőség pedig egyszersmind a szorosabb értelemben vett jogi — a birói és ügyvédi — pályára lépők szukreszcenciájának túltengését is részben m< gakadályozza. Meg kell jegyeznem, hogy a jog- és államtudományi doktori szigorlatok rendjére, azaz e doktorátusi szigorlatok tárgyaira, a doktori értekezésekre és ezek bírálatára vonatkozó reformeszmék ismertetésére — mint fentebb kiemeltem — ez alkalommal nem terjeszkedem ki, azonban a fennebb megjelölt észrevételeim fenntartásával általánosságban még csak azt jegyzem meg, hogy a fennebb kifejtett okokból sem a gyakorlati jogászok — birák, ügyvédek és más közéleti férfiak — mint kültagok részvételét, sem .az egyesek javasolta egy-két éves és a gyakorlati oktatás céljaira, valamint a doktori értekezés elkészítésére szolgáló tanulmányi időnek az egyetemen megszerzett végbizonyítvány és a jogtudori fok elnyerése közt lévő időbe való bekapcsolását nem helyeslem, hanem a lényeget abban találnám, hogy a kötelező jogi doktorátus magas színvonala intézményesen biztosittassék és különösen e tekintetben kívántassák meg a szorosabb értelemben vett jogi tárgyak ismeretének mélysége és az, hogy necsak a doktori szigorlatok tartása, hanem a doktori értekezések irása és ezek birálata is az egyetemi oktatás fennebb jelzett, magasabb színvonalához méltó legyen. Különösen pedig meg kell követelni azt, hogy a tudományos vizsgálódások főeredményeihek alapos tárgyismerete és a tudományos kutatás módszereinek alkalmazásában való jártasság, valamint az önálló tudományos gondolkozás a jelöltnek alaposan elkészített doktori értekezéséből is kétségen kivül álló módon megállapítható legyen. Ennek elérése céljából pedig szükségesnek mutatkoznék annak elrendelése, hogy a jelölt a szóbeli szigorlatai letétele után a doktori értekezését nyomassa ki és annak megfelelő nyomtatott példányszámait az egyetemi karnak rendelkezésére bocsássa és a doktorrá avatás csak a nyomtatásban megjelent értekezésnek a dékáni hivatalba való benyújtását követő és annak elbírálására szolgáló egy havi, de az illető kar dékánjának engedélyével csak a fele időtartamáig megrövidíthető batáridő letelte után történjék. Mindez annak tekintptbevételével is, hogy az országban ma négy egyetem állíttatott fel, egyszersmind ni,iga után vonja annak n reformgondolatnak a megvalósítását, hogy a jogakadémiák — mint egy magát teljesen túlélt, de annakidején, különösen a felekezeti oktatásnak a centrális, nem egyszer a nemzet érdekeivel is