Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A bíró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre

háztartás egyensúlya fenntartásának mai válságos helyzetében az állam részéről vállalható kiadások keretében helyt nem foghat. Fenntartandó továbbá az az alapelv is, hogy minden egyetemi professzor csak a maga tanszakja kórébői vizsgáztasson és etekintetben csak az illető tanszak magántanára által legyen helyettesithető. A magyar tudományegyetem jog- és államtudományi kara tanulmányi és vizsgarendjének reform tárgyául szolgáló azokra a rendelkezéseire, amelyek az ezen az egyetemi karon rendszeresítendő tanszékek felállítására es ezek számainak meghatározására, a leckelátogatások igazolására, a tantervben megállapítandó főkollégiumok, speciális kollégiumok, szemináriumok és gyakorlatok, valamint ezek heti óraszamainak megállapítására, a kötelező kollokviumok tárgyaira és a tanulmányközi vizsgálatok és a képesíti államvizsgák, valamint a doktori szigorlatok rendjére, valamint a doktori értekezésekre vonatkoznak — a hosszadalmasság elkerülése céljából — ez alkalommal szándékosan nem terjeszkedem ki és általánosságban csak azt jegyzem meg, hogy a biró és ügyvédképzés szempontjából bármennyire ajánlatos is, hogy a magánjogi, hitel jogi, perjogi, valamint az alaki és anyagi büntetőjogi tárgykörök már az egyetemen is az elméleti képzés mellett mind szélesebb köríi gyakorlati képzés tárgyai legyenek, azonban, minthogy etekintetben a gyakorlati kiképzésnek mélyítése és speciálizálódása az egységes birói és ügyvédi vizsga elnyeréséhez szükséges — részemről javasolt — négy évi előgyakorlati, valamint az egységes birói és ügyvédi vizsga letételét követő egy évi utógyakorlati idő keretében is biztositható, az egyetemen már a tanuló ifjúság érdekében is meg kell tartani az arányos összhangot e tudománytárgyak és a többi tanulmányi anyag között, mert amennyire szükséges is e téren az elméleti és gyakorlati oktatás kimélyitése, épp annyira jelentős, hogy ez az egyetemi oktatás a közigazgatás, a közgazdaságtan, az állam és nemzettan, azaz általabanvéve az állami, társadalmi és egyéni élet többi jelenségének tudományos vizsgálatára és cselekvés céljai megállapítására is, ugy elméletben, mint gyakorlatban ki, terjedjen. Ehhez képest a mai jogtudományi, államtudományi és közgazdaságtudományi trifurkált rendszert meg kellene szüntetni és továbbra is csak a mai közgazdaságtudományi kar egyetemes közgazdasági és közigazgatási, valamint a külképviseleti és konzuli szakcsoportja tananyagával megfelelően kiegészített jogtudományi doktorátus, illetőleg a jogtudományi államvizsga, valamint az ugyanazokkal a kollégiumokkal a céljának megfelelő módosításokkal kiegészített államtudományi doktorátus, illetőleg az államtudományi államvizsga fenntartásában rejlő bifurkáciot kellene hatályban tartani. Emellett azonban ebben a vonatkozásban is ügyelemre kell méltatni azt a körülményt, hogy a jog- és államtudomány minden téren, mint normativszerü szellemi valóságtudomány jelentkezik és hogy ennek körében is egy-egy tudományág sajátosságát és önállóságát nem az illető tudomány tárgya, hanem mindig az a szempont juttatja kifejezésre, amely alatt az illető tudomány tárgyát tekintjük. Ez az oka annak, hogy az egyes tudományágak különléti szükségessége és ezek önálló jelentősége mellett az egyetemi elméleti oktatás körében elsőrendű reformszükségletként jelentkezik az a követelmény, hogy az egyetemi jogtanitás minden téren fdozóüaivá tétessék, mert csak e céltudatos és következetes eljárási mód mel-