Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A bíró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre

53 esetben a jog-esetek tárgyalása, a civilisztikus, avagy kriminalisztikus gyakorlatok vezetése mellett a hallgatóság lelkéhez közelebb fér, jobban látja át, hol szükséges repetitórium, bevezeti őket — például a római jogot illetően a corpus juris, más tárgyakat illetően a vonatkozó egyéb — eredeti és ős jogszabályok olvasásába; ha pedig bemutatják előtte a hallgatók a nekik válogatott problémákra vonatkozóan adott és eredeti forrástanulmányok alapulvételével végzendő Írásbeli dolgozataikat, a professzor a jogászi képzettség megszerzésének fejlődési folyamatát nemcsak szemlélheti, hanem azt a tudományos jogászi gondolkodás szempontjából irányithatja és az egész hallgatóság előtt megoldhatja azokat a kontroverziákat, amelyek az elméleti és gyakorlati igazságok között fennforogni látszanak, sőt ennek megfelelően, ha kell, az elméleti, avagy a gyakorlati irányok tudatcélképzeteit helyesbiti, hogy a kiszemelt kérdések megvitatásánál a harmónia etekinletben is a magasabb jogelvek alapulvételével okadatoltan álljon helyre. Nincsen szükség arra, hogy az elméleti tanszakok mellett uj gyakorlati tanszékek képeztessenek, hanem a kifejtettek szerint csak az szükséges, hogy a főkollégium tanítása akár a főkollégium keretében tartott, akár a főkollégiumhoz csatolt gyakorlati órák, akár egyéb megfelelő módszer mellett egyszersmind oly mérvben gyakorlati is legyen, amily mérvben az az elmélet teljes megértéséhez, az evolúció lényegének felismeréséhez ós az adott tartalmak értéktani vizsgálódásaihoz kívánatos. Mindig azonban — amint már jeleztem — szükséges az, hogy a kötelező kollégiumokat és a kötelező szemináriumokat a tanár személyesen, ne pedig csak az adjunktusai által vezesse, minthogy a szemináriumi munkásság csak igy lesz a tanitás és a tanulás szempontjából eredményes. A már eddig előadottak is kifejezésre juttatják, de jelentőségénél fogva külön kiemelem, hogy a kényszerkollokviumos és a kényszerszeminárinmos, valamint az ezzel kapcsolatos kényszerleckelátogatási rendszert csakis az egyetemi tanulmányi szabályzatokban ^kötelezőnek" kiinondott kollégiumokra vonatkozóan kell alkalmazni. Egyébként pedig a mai fakultatív rendszer fenntartása indokolt. Szükséges a kényszertanulmányi rend tekintetében ez a korlátozás, mert számolni kell azzal a követelménnyel is, hogy a hallgatóság ideje túlzott mérvben le ne köttessék és azok az egyetemi hallgatók is, akik a saját létfenntartásuk biztosítása céljából az egyetemi tanitás idején kivül eső szabad óráikban mellékfoglalkozást kénytelenek folytatni, egyetemi tanulmányi kötelességeiket hiány nélkül teljesíthessék. A jelenleg érvényben lévő tanrendekben a szemináriumi órák rendszerint felette nagy számban állapittatnak meg, de mindez csak külszín, mert ezeket az órákat rendszerint nem a tanárok, hanem azok nagyobb részében az adjunktusok vezetik és igy ez a kitűzött időtartam vagy időpazarlássá fajul, vagy pedig azt a beiratkozott hallgatók nem látogatják. Szükséges a kényszertanulmányi rend tekintetében a fennebb megjelölt korlátozás, mert az államhatalom részéről az egyetemi tanítási és tanulási szabadság mellett a kényszer csak annyiban jogosult, amennyiben azt az egyetemi oktatás államszabta alaki képesítési és minősítési jellege megkívánja; egyebekben azonban a tudományos szakokban teljesen érvényesülnie kell az oktatás és tanulás szabadságának törvényben biztosított ós esetleg csak tudósképzést célzó tartalma, ahol a tanár a maga nagy készült-