Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A bíró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre

52 szigorlati rendszer, hanem az egyes tanulmányi szabályzatokban sorrendjeik szerint is megjelölendő tárgyakat, az úgynevezett kötelező kollégiumokat illetően a kényszerkollokviumos és kényKzerleckelatogatasi rendszer, valamint esetleg a tanulmányi szabályzatokban minden egyes félévre vonatkozóan, avagy csak a mindenkori szemeszteri tanrendben meghatározott szemináriumrészvételi kötelezettség behozatalát. A kötelező szemináriumi részvétel behozatalát a most kiemelt módon csak esetlegesen tartom szükségesnek megállapitani, mert a „gyakorlat" fogalmi köre az elméleti fogalom körével ellentétben nem áll. Nincs külön elméleti és külön gyakorlati igazság. Ha e két szempontból megállapított igazságok között látszólagosan különbség forog is fenn, ez csak annak a jele, hogy az egyik igazság nem igazság, vagy ha igazság, az igazságok sorozati rendszerében más szempontból tekintett igazság, mint a másik igazság, és esetleg azt a gondolkodási kört, amely az elméleti és a gyakorlati igazságok adott fogalmait egybefoglalja, revizió alá kell venni. A vonatkozó tudatcélképzet esetleges hiányossága folytán s ugyanis a látszólagosan egymással különböző igazságok közül az egyik, avagy mind a kettő nem tud felemelkedni arra a magaslatra,^ amely a jelenségek egyetemes szempontjainak kauzális, avagy teológiai függését és azok egybeolvadását tartalmazza. Ma azonban a gondolkodás absztrakt normái köréből az elmélet és a gyakorlat az egyetemes igazságoktól felfegyverzetten lép a cselekvés terére, ugy az eredményei és a tudatcélképzetei tekintetében közöttük diszharmónia helyet nem foglalhat. Amint az elméletnek van praktikuma, ugy a praktikumnak is van elmélete, esetleg ez utóbbinak nem tudományosan felépitett. hanem csak a tapasztalatból és a természetes emberi gondolkodásból meritett teóriája, ami az adott esetben, habár teória, de helytelen teória. A jó teóriát jó praxis és a jó praxist jó teória csak akkorkövetheti, ha az elmélet és a gyakorlat alapelvei és tudat célképzetei azonosak, vagyis az igazságot, a jóságot és az általános egyetetemes alapelveket ugyanazon egy helyes gondolkodástani értelemnek teszi tárgyául. Ebből pedig az következik, hogy a praktikumok a jogászképzésnek nem önálló tárgykörei, hanem csak a helyes elméleti képzés segédeszközei. Kizárólag és egyedül csak módszertani kérdés, hogy ezek külön önállóan, vagy a főkollégiummal egybekapcsolva ugyanazon egy tanár által a mindenkori órák alatt a főkollégium elméleti előadásával szerves egységben, avagy csak a főkollégiumi órákból elvont, erre külön megszabott heti egy órában, esetleg csak egy főkollégiumi főszak befejeztével egy-egy órán át vezettetnek. Az egyetemi oktatás sikeressége szempontjából célszerű az, hogy a kötelező praktikumok ne erre előzetesen külön megszabott, a hallgatóságnak különben is elfoglalt és sok esetben a rendszertelen beosztás folytán idegeit szükség nélkül őrlő módon kihasznált idejét feleslegesen igénybe ne vegyék és elkerültessék az, hogy — különösen akkor, ha e praktikumok a félévi tanrendben bármi okból is igen sok időt lefoglalóan hirdettettek — ne a professzoroktól, hanem csak a tanári adjunktusuktól vezettessenek.. Ez a szempont kivánatossá teszi, hogy a szemináriumok ne külön órákban, hanem a főkollégium keretében tartassanak. Abból az okból is előnyös ez a rendszer, mert ebben az esetben az egész főkollégium hallgatósága részesül az exegetikumban, mert ebben az esetben ezt a konverzatóriumot, vagy exerciciumot a tanár állandóan személyesen vezetheti és a professzor ebben az